Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra, / Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok, / De a falon megállt az óra. // Ha tudtam volna, lemegyek a boltba, / S elemet még időben kapok, / De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok, / S mindenki kint az úton beszorult egy pózba, / A téren is megállt az óra.

Puskás Dániel 1990-ben született Hatvanban. Költő, kritikus, műfordító. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának PhD-hallgatója. 2011-ben publikált először.

Szonettet írni nem lehet

Szonettet írni nem lehet.

Tizennégy sorba nem fér semmi se,

mert kell a rímből rengeteg,

figyelni a szótagokra, számolni, mind megvan-e.

Szonettben nem írhatsz szart se le,

csak belekezdesz, de ami fontos, az bennreked.

Mint egy dió, melynek csak héja van, de nincs bele,

nincs benne semmi se, zsákszámra törheted.

Ha szonettet írsz, ne számíts semmire,

legyen elhagyott zsákfalu, honnan busz nem indul semmi se,

legyen tévedés, melyről senki nem tehet.

Felesleges az egész, mire megírod, semmi lesz,

és a semmiért egészen meggebedsz,

mert szonettet írni kurvára nem lehet.

A falon megállt

A falon megállt az óra.

Ráng a mutató, mint egy levágott gyíkfarok,

Mint egy családi képen, mozdulatlan vagyok,

Legalább vagy három óta.

Az ablakon át bámulok a szálingózó hóra,

Reggel nem gondoltam, hogy egyszer így lefagyok,

De a falon megállt az óra.

Ha tudtam volna, lemegyek a boltba,

S elemet még időben kapok,

De mi lett volna, ha az eladók mind mozdulatlanok,

S mindenki kint az úton beszorult egy pózba,

A téren is megállt az óra.