Elhiteti, hogy nincs is visszaút, / mint apám minden reggel, ahogy / elmegy és utána ürülni kezd a / dohányszag a nyári konyhából. / Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt, / majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be. / Tücskök lábát tépdessük a pázsiton, / nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

(Kőmíves István felvétele)

Vass Csaba 1995-ben született Szászrégenben. Görgényüvegcsűrön él, jelenleg Kolozsváron másodéves magyar, illetve világ- és összehasonlító irodalom szakos hallgató a BBTE bölcsészkarán. Két éve ír verseket és slam poetryvel is foglalkozik. Versei eddig a Parnasszusban, valamint aszem.info-n jelentek meg.

A szabad társulás

(André Breton parafrázis)

Asszonyom nyaka sarki fény

Kulcscsontja lehavazott fjordok

Asszonyom melle körhinta

Csapágy és tengely

Dereka körül feszesre nyúlik a bőr

Asszonyom combjai szorosok

Gibraltár és Dardanellák

Földrészek találkozása

Lábujjai csíkokra szabják a tengerpartot

Asszonyom illata ribizli

Nyárközép és csillaghullás

Sziluettje tömbházak tetején felejtett krétarajz

Asszonyom a lépcsőházak visszhangja

Két kép

Fest

Ész

Mű

Vész

Test

Rész

Tű

Rés

Áthalad

Áthalad

Ács fia

Ács fia

Pálmafák alatt

Elhiteti, hogy nincs is visszaút,

mint apám minden reggel, ahogy

elmegy és utána ürülni kezd a

dohányszag a nyári konyhából.

Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt,

majdnem olyan erősen, ahogyan magát csapja be.

Tücskök lábát tépdessük a pázsiton,

nem kell feloldozás a gyermeki bűnre.

Apám mindig mosdatlanul jön haza,

Nem kell becsuknia a kaput – tudja –, nincs maradás.

A rabszolgaság alatt nincsen lábjegyzet,

csak cement rakódik le a torokban,

tévhit, hogy ez alól lesz feloldozás.

A hétfő robot és koránkelés és becsapott kapu

és becsapott család.

A mi festékünk nem való a kényesebb vásznakra.

A mi festékünk nem bazaltkő pora

csak cement

És csésze aljára ragadt

Instant kávépor.

Fest

Ék

Mű

Szak

Test

Rés

Fű

Szag

Rád ragad

Rád ragad

Mária

Mária

Sápadt lázad add

Anyám beoltja a meszet és minden

nyáron újrameszeli a nyári konyhát.

A maradékot a fák tövére keni.

Festékcseppeket hagy maga után,

ahogy fel és alá járkál, a cseppek

pontontokként kiégetik az udvart

aztán a pontokból halmaz lesz és a

halmazban eltűnik a gyep és csak

anyám marad.

Én tájképeket festek a színeiből

Szemei alatt megduzzadt zöldes

kék foltból eget festek

Szájáról lekenem a húst a vörös tengerhez.

Körmei alól kipiszkált feketéből szántóföldeket.

Fekete ingére száradt fehér izzadságból

havat festek a rét füvére.

Tél

Volt

Hol

Vagy

Hátra hagysz

Hátra hagysz

Jó anyám

Jó anyám

Szájad már tavasz.