nem volt parkolóhely / megálmodtam a verseket de szerepelt bennük egy nő / ezért elfelejtettem mindet / csak mentem de nem tudtam megállni hát hazamentem / később nyugodtam csak meg az esőben aludtam / az eső a testemen kívül esett / mennyi hang mennyi hely

Fenyvesi Orsolya 1986-ban született. Költő, Versum-díjas műfordító. Első kötete 2013-ban jelent meg Tükrök állatai címmel, új kötetét a Kalligram kiadó adta közre, Ostrom címmel, 2015-ben.

Gorgó

Fogmosás közben találtam

egy zöld hernyót a hajamban.

„Hernyó a hajban”, enter.

Majdnem az összes találat

vers volt.

Nagyon kérlek,

ne nevess, és ne mondj semmit,

csak szedd le rólam, azonnal.

Köszönöm a vacsorát

Szivaccsá változva dörgölném verejtéktől egyre habosodva

tested hogy a földi élet minden nyomát eltüntessem róla

ne maradjon bőröd rejtekhelyeiben senki fia sejtje élve

hidd el én alaposan megtisztítanálak ha meghívnál vacsorára

A robotok vigasztalása

A Nap egy csillag. (Az univerzumban a fény ritka,

ritka, mint a megjámborított róka, és számunkra

nincs másik fény.)

Miután már eleget

miután már eleget voltam a napon az utolsó

eső utáni pocsolyákat szürcsöltem mohón

fogaimat a föld burkába vájtam így szívtam ki belőle

a maradék nedvet és arra gondoltam igen én öntudat nélkül is

vállaltam volna

Idő előtt

nem volt parkolóhely

megálmodtam a verseket de szerepelt bennük egy nő

ezért elfelejtettem mindet

csak mentem de nem tudtam megállni hát hazamentem

később nyugodtam csak meg az esőben aludtam

az eső a testemen kívül esett

mennyi hang mennyi hely

Azt haldokoltátok, amikor…?

együtt voltunk otthon

az erdőben a húgomnak fiai voltak

egész nap játszottuk hogy élnek egész nap

szép idő volt együtt nőttünk fel naplementekor

ugrálni kezdtek parazsasmajmok napbundás farkasok

vöröset izzadva a nap olvadó korongjára meredtek

ahogy egyre lassult lélegzetük megraktuk a tüzet

újra együtt voltunk egy idegen kertben

csak a négy elem és a mesterséges ízfokozók testvérek

akik úgy zsarolták ki egymás álmait és most alszanak

a gyerekek Orsi nehogy a tűzre dobd a jegyzetfüzeted

halljátok hogy égnek a fiókák? de tehetetlenek vagyunk

besötétedett elcsúsztam egy időbanánhéjon és nincs

aki kinevessen