Lángol a fenyő- / örvény, tanultam, úgy kell kijönni belőle, / hogy engedjük, forogjon, pörgessen, mélybe / húzzon, és aztán messze lökjön, csak / kapálózni nem szabad. De mi a messze? Elég / messze vagyok ahhoz.

G. István László 1972-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, műfordító, egyetemi oktató. Legutóbbi kötete Repülő szőnyeg címmel látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában, 2015-ben.

Gyantaillat

Lángoló fenyőörvény, csúcsát

gyújtja meg villámdísz-jelül

valami erdőszellem. Jelzőfáklya

eltévedt erdőjáróknak, de mit

jelez ez a gótikus giccs, miféle

szertartáshoz hív? Kimondhatom-e,

én nem vétkezem, ördögi monstranciák

kelyhe nem kínál nekem gyanta-

illatot? Nem kiugrott papok vagyunk-e

mind, amikor jóra törekszünk?

Ádventkor visszatart a születésbe

vetett hit, de meddig? halálomig? és

mitől? Nem része-e a halálba vetett

hit Ádventnak is? Lángol a fenyő-

örvény, tanultam, úgy kell kijönni belőle,

hogy engedjük, forogjon, pörgessen, mélybe

húzzon, és aztán messze lökjön, csak

kapálózni nem szabad. De mi a messze? Elég

messze vagyok ahhoz, hogy szeresselek?

Vagy egész életemben áraszthatom, amit nem

kínált fel nekem senki, a gyanta

illatát.