Gondolkodjon racionálisan, Sándor. Ha lehetséges lenne a területi revízió túszejtéssel, az elmúlt kilencven évben miért nem voltak ilyen akciók? Mert nekem jutott eszembe először! És ha most nem sikerül, hát nem sikerül. De a példámat követni fogják tízek, százak, ezrek! Előbb-utóbb visszaszerezzük Burgenlandot, és utána a többi elcsatolt területet is! És végre megszűnik a sok évtizedes fájdalom! Úgyhogy ne szaporítsuk a szót, mert ha nem látom itt a kancellárt fél órán belül, végzek az egyik tússzal!

Székely Csaba 1981-ben született Marosvásárhelyen. Író, drámaíró, egyetemi oktató. Többek között Szép Ernő-jutalomban és Látó Nívódíjban részesült. Legutóbbi kötete Bányavidék címmel látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában, 2013-ban.

Burgenland

Szereplők:

ULRIKE – nyugdíjas nő

HEINZ – a férje

SÁNDOR – magyar munkavállaló

LIZI – rendőrtiszt

Egy kismartoni kertes ház nappalija. Balra bejárati ajtó és ablak; látható az ajtó előtti kis kinti terasz is. Hátul konyha.

Heinz és Ulrike egy sarokkanapén ül, híreket néznek a tévében. Sándor érkezik a konyhából, kezében tálca, rajta két csésze kávé és egy tálka vaníliás kifli. Leteszi a kanapé előtti dohányzóasztalra.

ULRIKE

Köszönjük szépen. Igazán nagyon kedves.

SÁNDOR

Nem tesz semmit.

HEINZ

Nem vagyunk benne.

SÁNDOR

Tessék?

HEINZ

(a tévére mutat) Nem vagyunk benne a hírekben.

SÁNDOR

Biztos?

ULRIKE

Most mondták el a felvezető szöveget. Hogy miről lesz szó a híradóban. Rólunk egy szót sem ejtettek.

SÁNDOR

Kurva élet!

ULRIKE

(éppen bele akart inni a kávéjába) Hogy beszél, Sándor?

SÁNDOR

Bocsánat. Jaj, elfelejtettem cukrot hozni a kávéhoz. Hozzak?

ULRIKE

Ne fáradjon, feketén isszuk.

HEINZ

(kortyol a kávéjából) Finomabb, mint ahogy Ulrike készíti.

SÁDOR

Köszönöm, ez a munkám.

HEINZ

Hogy finomabb kávét főzzön, mint a feleségem?

SÁNDOR

Nem, én… kávézóban dolgozom.

HEINZ

Melyikben? Csak mert, ha ezt túléljük, meglátogatnám.

ULRIKE

Eddig nem is mondtad, hogy nem ízlik a kávém.

HEINZ

Nem azt mondtam, hogy nem ízlik, csak hogy Sándor finomabbat készít.

ULRIKE

Akkor vedd feleségül Sándort!

SÁNDOR

Nyugodjon meg, Ulrike néni. A vaníliás kiflije például isteni.

ULRIKE

Ó, köszönöm, kedveském. És fel a fejjel. Hátha a déli híradóban már benne leszünk.

SÁNDOR

Déli híradó…

Kinéz az ablakon.

Nem vesznek komolyan. Úgy látszik, nem vesznek engem komolyan. Pedig azt hittem, maguk osztrákok mindent halálosan komolyan vesznek.

Heinz és Ulrike vállat von.

Fél órája telefonáltam nekik. Igaz?

HEINZ

Megvan az negyven perce is.

SÁNDOR

Tessék. Negyven perce telefonáltam. Már rég itt kellene nyüzsögnie a ház előtt a tartományi rendőrségnek, meg a szövetségi rendőrségnek, meg az egész ORF-nek. Mit csináljak, hogy végre ide méltóztasson fáradni valaki?

Előhúz egy pisztolyt a zsebéből.

Kezdjek el lövöldözni? Mert ha ez kell, lövöldözni fogok.

ULRIKE

Inkább vegyen egy kis vaníliás kiflit.

SÁNDOR

Köszönöm, nem kérek.

ULRIKE

Azt hittem, ízlik.

SÁNDOR

Ízlik, csak… most inkább lövöldöznék.

HEINZ

Azt mondta, nem veszi elő a pisztolyt, míg ki nem érkezik a rendőrség.

SÁNDOR

De mondja, mit tegyek, Heinz úr? Ezek semmibe vesznek. Milyen túszejtés az, amiről senki nem akar tudomást venni?

ULRIKE

Lehet, hogy nem április 1-én kellett volna túszul ejtenie minket.

Szünet

SÁNDOR

Ma április 1.?

ULRIKE

Igen.

SÁNDOR

Kurva élet!

ULRIKE

Hogy beszél, Sándor?

SÁNDOR

Bocsánat. Szóval ezért. Azt hitték, viccelek. Pedig úgy tudtam, maguknak osztrákoknak nincs is humorérzékük.

Heinz és Ulrike vállat von.

ULRIKE

A rendőrségnek van, csak mindig rosszkor.

SÁNDOR

Lehet, hogy újra telefonálnom kéne, és… és telefonálás közben elsütném a pisztolyt!

HEINZ

És melyikünket akarja lelőni, Ulrikét?

SÁNDOR

Egyelőre csak a levegőbe lőnék.

HEINZ

Az is egy megoldás. Milyen pisztoly az, Steyr?

SÁNDOR

Nem, Browning.

HEINZ

Mi Steyr-Hahnt használtunk a seregben annak idején. Megnézhetem?

SÁNDOR

Tessék. (átnyújtja)

ULRIKE

Heinz, ha megint elkezdesz a katonaságról mesélni, én komolyan mondom…

HEINZ

Háp-háp-háp. (átveszi a pisztolyt, vizsgálja) Szép darab. Hol szerezte? (körbecéloz vele a szobában)

SÁNDOR

Apámé volt.

Heinz elkezdi szakszerűen szétszedni a pisztolyt, a részeit az asztalra rakja. Sándor megállítaná, de már késő.

HEINZ

Akkoriban hetente egyszer szétszedtük, és megtisztogattuk a pisztolyunkat. Hát igen, volt idő, amikor egy oldalon harcoltunk magukkal. Erre is ráférne egy tisztítás. Mikor használta utoljára?

SÁNDOR

Nem is tudom. Nem szoktam túl gyakran nyugdíjasokat túszul ejteni.

Kék-piros villogók fénye süt be az ablakon, megszólal LIZI hangja egy megafonból.

LIZI

Itt az eisenstadti rendőrség! Körbevettük a házat! Azonnal jöjjön ki tarkóra tett kézzel!

SÁNDOR

Végre. (Heinznek) Rakja össze gyorsan!

HEINZ

Előbb meg kell tisztítani.

Sándor a bejárati ajtóhoz szalad.

SÁNDOR

(az ajtó felé) Pisztoly van nálam! Ha nem teljesítik a követeléseimet, lelövöm ezt az idős házaspárt!

LIZI

(közelebb lép, még mindig a megafonba) Hogy kit akar lelőni?

SÁNDOR

Egy kedves osztrák házaspárt, akik a légynek sem ártottak!

ULRIKE

Ez nem egészen igaz, Sándor. Heinz a háború alatt…

SÁNDOR

(közbevág) Rakja már össze azt a pisztolyt!

HEINZ

De hát meg kell tisztítani.

SÁNDOR

Nem érdekel a tisztaság! Az érdekel, hogy össze legyen rakva!

HEINZ

Nem érdekli, hogy nem tiszta a pisztolya?

SÁNDOR

Nem!

HEINZ

(Ulrikére néz) Trehány magyarok.

Lizi kint az ajtóhoz lép, és földre teszi a megafont. Vállán adóvevő. Előhúzza a pisztolyát.

LIZI

Elisabeth Keiser vagyok. Beszélgessünk.

SÁNDOR

Elisabeth Keiser, aha, persze.

LIZI

Magának mi a neve?

SÁNDOR

Franz Joseph.

LIZI

Értem. Ne csináljon őrültséget, Franz Joseph.

SÁNDOR

Sándor vagyok! Vendégmunkás Sopronból!

LIZI

Rendben, Sándor. Szeretnék meggyőződni róla, hogy senkinek nem esett bántódása.

SÁNDOR

Maga túsztárgyaló, Sissi?

LIZI

Nem, rendőrhadnagy vagyok.

SÁNDOR

Miért nem túsztárgyalót küldtek?

LIZI

Túsztárgyaló csak a fővárosban van. Kisváros vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak. Különben is ez Ausztria, itt nem olyan gyakori a túszejtés.

SÁNDOR

De azért előfordul, nem?

LIZI

Inkább csak családon belül. De most tudnom kell, hogy mindenki jól van.

SÁNDOR

Mindenki ép és egészséges. Egyelőre.

LIZI

Ha nem haragszik, ezt a túszoktól szeretném hallani.

SÁNDOR

(a házaspárnak) Mondjanak neki valamit. (suttogva) És rakja már össze azt a pisztolyt, Heinz!

HEINZ

Ha annyira sürgős, rakja össze maga.

SÁNDOR

Én nem tudom, hogyan kell.

LIZI

Nem hallom!

SÁNDOR

Mindjárt! (Heinznek) Azt mondták, megértik a követeléseimet, nem? Hogy tulajdonképpen jogos, amit kérek. Nem?

HEINZ

De. Tulajdonképpen.

ULRIKE

Olyan meggyőzően adta elő.

SÁNDOR

Akkor segítsenek a túsztartásban. Könyörgöm, rakja össze a pisztolyt, vagy nem lesz mivel lelőnöm magukat, ha nem teljesülnek a követeléseim!

LIZI

Még mindig nem hallok semmit!

SÁNDOR

(a házaspárnak) Ha nem segítenek, értelmetlen lesz az egész életem. Úgy fogok meghalni, mint aki sosem élt. De ha velem tartanak, igazi hősök lehetünk. Én: az új Petőfi. Maguk: a tizenhárom vértanú.

Szünet

ULRIKE

(Heinznek) Rakd már össze neki.

HEINZ

Jó, jó. Csak előbb megtisztítom. Egyébként ki az a Petőfi meg a tizenhárom vértanú?

ULRIKE

Valami magyar népmese lehet, tudod, mint az Ali Baba és a negyven rabló.

Heinz tisztogatni kezdi a pisztoly alkatrészeit.

LIZI

Hallanom kell a választ, különben behatolunk a házba!

SÁNDOR

(az ablakhoz lépve) Behatolnak? Nem látok egyetlen rendőrt sem!

LIZI

(sóhajt) Itt vannak a közelben, csak elbújtak.

SÁNDOR

Elbújtak.

LIZI

Igen, a… bokrok meg az autók mögé. Nem akarják zavarni a beszélgetést.

SÁNDOR

Hogy milyen udvariasak maguk, osztrákok.

Heinz és Ulrike vállat von. Sándor fürkészi az utcát az ablakon át.

Ugye erre se volt költségvetés? Nincs itt senki, Sissi, magát küldték egyedül.

LIZI

Utoljára kérdezem: (kibiztosítja a pisztolyát) mindenki ép és egészséges odabenn?!

ULRIKE

Nem egészen, nekem érszűkületem van és reumám! Heinznek pedig prosztata problémái!

HEINZ

Ez most nem lényeges, Ulrike.

LIZI

Bántotta magukat?

ULRIKE

Dehogy, nagyon kedves fiatalember!

HEINZ

És örülünk, hogy egy magyar ejtett túszul bennünket, nem pedig valami szír, vagy iraki!

ULRIKE

Vagy más terrorista migráns nemierőszakoló terrorista!

HEINZ

Vagy afrikai nőtapogató muszlim terrorista részeg berber!

ULRIKE

Vagy arab terrorista!

LIZI

Mivel tartja fogva magukat?

SÁNDOR

Most már elég lesz, Sissi.

HEINZ

Egy remek kis 9mm-es Browninggal, amit éppen most tisztog…

Sándor odaugrik, és befogja Heinz száját.

LIZI

Hogy mit csinál a pisztollyal?

SÁNDOR

Fenyegetőzöm vele! (az ajtóhoz lép) Mondja, mi tartott ilyen sokáig? Egy órája telefonáltam maguknak.

LIZI

Elnézést, a diszpécser azt hitte, áprilisi tréfa.

SÁNDOR

Miért, mi volt olyan vicces?

LIZI

Semmi, semmi. Inkább csak… szokatlan.

SÁNDOR

Megértették a követeléseimet?

LIZI

Éppen ezt szeretném tisztázni önnel. Igaz, hogy ön azt szeretné, hogy személyesen jöjjön ide a kancellár, tárgyalni önnel?

SÁNDOR

Igen! Hol van? Mikor jön?

LIZI

És igaz, hogy azt szeretné megbeszélni vele…? Ezt nem biztos, hogy jól értettük… Igaz, hogy azt akarja kérni tőle: Burgenlandot csatolják Magyarországhoz, különben lelövi a túszait?

Szünet

SÁNDOR

Csatolják vissza Magyarországhoz. Különben mindenkit lelövök.

Sándor pisztolyt formáz a kezével, és a házaspárra tartja.

LIZI

Bocsánat, de hogy érti, hogy vissza?

SÁNDOR

Hogy érti, hogy hogy értem? Olvasson egy kis történelmet.

LIZI

Történelem szakos voltam.

SÁNDOR

Akkor mond valamit az a szó, hogy Trianon? Az első világháború után Magyarországtól elvették Burgenlandot. És elvették Erdélyt is, és Szlovákiát, és Horvátországot… Ezeket a területeket mind elveszítettük!

LIZI

Nagy ügy. Ausztria meg elveszítette önöket, egész Magyarországot, ezekkel a területekkel együtt.

SÁNDOR

Jó, de mi Burgenlandot az önök javára veszítettük el! Pedig egy oldalon harcoltunk az első világháborúban. Ki látott még olyat, hogy az egyik vesztestől elvesznek egy területet, és odadobják a másik vesztesnek?

ULRIKE

Ez valóban különös. Nem gondolod, Heinz?

HEINZ

(még mindig a pisztolyt tisztítva) Ühüm.

ULRIKE

Figyelj már oda! Hogy lehet az, hogy mindketten elveszítettük a háborút, mégis területet nyertünk Sándoréktól?

HEINZ

Éppen ezért tart minket túszként ezzel a pisztollyal, Ulrike. (megemeli a pisztoly egyik alkatrészét)

SÁNDOR

Tőlünk mindig csak elvettek. És eljött az idő, hogy elkezdjük visszaszerezni, amit elvettek.

LIZI

Jó, de miért vesznek el mindent önöktől? Mert nem képesek semmit fegyelmezetten és szervezetten csinálni.

SÁNDOR

Mi?

LIZI

Mi készen álltunk megvédeni a birodalmat, Sándor. Seregünk felkészült és jól szervezett volt. És számítottunk önökre. Erre önök hogy állítottak oda a harcmezőre? Álmosan, szétszórtan, gyűrötten. Ráadásul késtek.

SÁNDOR

Én ezt nem így tudom.

LIZI

Bizonyítékot akar? Nézzen csak a mai Magyarországra, semmit nem változott. Trehányság, fejetlenség, semmi összefogás.

SÁNDOR

Hogy beszélhet így? Mi valamikor összetartoztunk.

LIZI

Felfordulás, káosz, kapkodás nap mint nap. És közben panaszkodnak, hogy nagy a felfordulás, ahelyett, hogy rendet raknának.

SÁNDOR

Még egy sértő szó Magyarországra, és lövök!

LIZI

Sajnálom, Sándor. Jó kapcsolat volt a mienk, amíg tartott, de ideje volt kimondani az igazságot.

SÁNDOR

Nem volt az olyan jó kapcsolat, oké? Kényszerházasság volt!

LIZI

Megvédtük önöket a bajban.

SÁNDOR

Kiszipolyoztak minket!

LIZI

Civilizáltuk önöket! Ha mi nem vagyunk, ma is bő gatyában járnák a csárdást a pusztán!

SÁNDOR

Önök vittek minket vesztes háborúba!

LIZI

Ami önök miatt lett vesztes!

SÁNDOR

Igen? Hívja ide azonnal azt a kurva kancellárt, különben mindenkit lelövök!

ULRIKE

Hogy beszél, Sándor?

LIZI

Mindenkit? Úgy érti, két nyamvadt nyugdíjast?

ULRIKE

Anyád a nyamvadt!

HEINZ

Hogy beszélsz, Ulrike?

Heinz elkezdi összerakni a pisztolyt.

LIZI

Nézze, Sándor, amit ön most tesz, azt úgy hívják, hogy terrorizmus, és a kormány nem tárgyal terroristákkal! Ön ebből a helyzetből nem kerülhet ki győztesen! De ha most leteszi a fegyvert, és kijön tarkóra tett kézzel, enyhíteni fogják a büntetését!

SÁNDOR

Nem győzhetek? Nem baj! Hozzá vagyok szokva! Mi magyarok hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy folyton csak veszítünk! A magukfajták miatt!

LIZI

Gondolkodjon racionálisan, Sándor. Ha lehetséges lenne a területi revízió túszejtéssel, az elmúlt kilencven évben miért nem voltak ilyen akciók?

SÁNDOR

Mert nekem jutott eszembe először! És ha most nem sikerül, hát nem sikerül. De a példámat követni fogják tízek, százak, ezrek! Előbb-utóbb visszaszerezzük Burgenlandot, és utána a többi elcsatolt területet is! És végre megszűnik a sok évtizedes fájdalom! Úgyhogy ne szaporítsuk a szót, mert ha nem látom itt a kancellárt fél órán belül, végzek az egyik tússzal!

LIZI

Megértem a fájdalmát, de kérem, ne rajtunk bosszulja meg. Önöket kárpótolta a soproni népszavazás.

SÁNDOR

Az önnek kárpótlás?

HEINZ

(hangosan) Mi az a soproni népszavazás, Sissi?

LIZI

1921-ben népszavazást tartottak, hogy Burgenland legszebb városa, Sopron, Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. És Magyarországhoz került. Nyolc faluval együtt.

SÁNDOR

Természetes, hogy hozzánk került.

LIZI

Egyáltalán nem természetes! Tisztességtelenül került önökhöz.

SÁNDOR

Hogyhogy tisztességtelenül?

LIZI

A maguk gárdistái házról házra jártak, hogy az emberek ne merjenek Ausztriára szavazni!

SÁNDOR

Az osztrák katonaság pedig azzal fenyegette a várost, hogy ha Magyarországra szavaz, lerohanják és visszafoglalják!

LIZI

Az a lényeg, hogy Sopron a miénk volt, és maguk elvették.

SÁNDOR

Igen, az önöké volt vagy tíz percig.

LIZI

Nem igaz, a tizenkilencedik századig mi voltunk ott többségben!

ULRIKE

(Heinznek) Sopron a miénk volt, és Magyarország elvette tőlünk?

LIZI

Igen, Sopron a miénk volt, és több jogunk van hozzá, mint Magyarországnak!

HEINZ

(épp összeszerelte a pisztolyt) Ha ez igaz…

SÁNDOR

Már hogy volna igaz, Heinz? (Lizinek) Most lőtt túl a célon, Sissi! Ezzel a hazugságával! Megyek, és elkezdem kinyírni a túszokat!

LIZI

Ne! Inkább higgadjunk le, jó? Felejtsük el, amit mondtam! Leteszem a pisztolyom a földre. (leteszi) Engedje meg, hogy bemenjek, és beszéljük meg, mint két felnőtt ember. Látja? Fegyvertelen vagyok.

ULRIKE

Ő is!

LIZI

Tessék?

HEINZ

Nálam van a pisztoly!

Lizi felkapja a pisztolyát, beront, és a földre teperi Sándort, majd ráfogja a pisztolyt.

LIZI

A fogdában majd folytatjuk a történelemórát. (az adóvevőjéhez nyúl)

Heinz odasétál Lizi mögé.

HEINZ

Nem lesz fogda, itt maradnak. (Lizire fogja a pisztolyt) Tegye azt az adóvevőt!

LIZI

Mit csinál?

HEINZ

Engedje el, és nyomás a sarokba!

SÁNDOR

Ez az, Heinz! Tudtam, hogy maga jó ember! És okos ember!

HEINZ

Pofa be! Mindketten odaülnek a sarokba!

Lizi és Sándor a sarokba vonulnak, leülnek. Ulrike odaáll Heinz mellé.

Igaza volt, Sándor. Amikor azt mondta, hogy példáját követni fognak. Na, most szóljon bele az adóvevőbe, Sissi, és hívják ide a magyar miniszterelnököt, különben vérfürdő lesz!

ULRIKE

Addig nem nyugszunk, míg Sopront vissza nem kapjuk! Ugye, drágám?

HEINZ

Úgy van, szívem. Sopron jár nekünk.

SÁNDOR

Maguk most tényleg…? Én azt hittem, maguk osztrákok békés emberek.

Heinz és Ulrike vállat von.

Vége