Lapos homokos földön, / szétszórt és meggondolt tüzek. / Az ember, mindegyik, / a kijelölt helyen guggol. / Egyenként és közel, nem karolnak egymásba. / Karjukat összefonják és kígyószínűek. / Köztük leszek, alighanem egyedül.

Uri Asaf 1942-ben született Haifában. Költő, műfordító, képzőművész, vegyész. 2014-ben fordításában jelent meg Zohár a Teremtés Könyvéről az Atlantisz gondozásában. Legutóbbi verskötete Egyetlen ragyogó nap címmel 2015-ben látott napvilágot a Kalligram kiadónál.

Empátia

A szó és a figyelem fentről jön.

A fény és a sötétség a hófedte ház alá száll, s megemelkedik.

A szó és a figyelem szivárvány alakot ölt,

apró ködcseppekkel ragyog és lassan vonul,

velem egy magasban,

a szemem láttára, az orrom előtt.

Jóslat

A szavak kenyerek,

az üveg nyaka méreg, skorpiófullánk.

Valahol kigyúl egy szó,

fogsornyi szélességben: a kezdeti pont.

A hétköznapok nem léteznek,

a Meron messziről nézi magát,

a saját sűrű tölgyrengetegét.

Az arc a háborúk színhelye

Az arc a háborúk színhelye.

Az arcomon nem maradt bőr,

csak a hátamon, s a vállamon.

Az akác leveleit (ki)számolom, esőtől ázva.

Az ég emelkedni kezd, s megállapodik,

a tücsök visszatér és ordít a szamár,

a hegyek hangja a birkák szőréhez tapad.

A lejtőn törmelék, tufa.

Az őseim halhatatlanok.

Meggondolt tüzek

Lapos homokos földön,

szétszórt és meggondolt tüzek.

Az ember, mindegyik,

a kijelölt helyen guggol.

Egyenként és közel, nem karolnak egymásba.

Karjukat összefonják és kígyószínűek.

Köztük leszek, alighanem egyedül.