Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz / előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden / reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát: / Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd / a gyönyörűséget.

(Bach Máté felvétele)

Lesi Zoltán 1982-ben született Sarkadon. Költő, műfordító, programozó. Budapesten és Bécsben él. A FISZ Horizontok világirodalmi sorozatának szerkesztője. 2016-ban Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíjban részesült.

Egyiptom

Egyiptomban éltünk néhány hétig az Arab tavasz

előtt. Kairóban egy rikkancs ébresztett minden

reggel. Az ajtónk előtt elkiáltotta magát:

Jeruzsálem, kelj fel és állj a magaslatra, lásd

a gyönyörűséget, mely jő már az uradtól neked.

Egy ideig csak az ablakot néztük, amint beköltözött

hozzánk a fény. Szegények voltunk, mint két

testvér, akik csak látogatóba jöttek. Reggelire

szeltünk a kenyerünkre hagymakupolát, mézzel

a legfinomabb, de ahhoz ilyenkor hozzájutni

képtelenség. Az erkélyen időztünk még kicsit,

néztük az árusokat, amint szekereikkel körbeölelik

a teret. Mi is beálltunk közéjük, kipakoltuk

mózeskosarainkat és az igazi megtérésről

osztogattunk cédulákat. Nem voltak drágák

és az emberek elhitték, ha megtérnek, akkor

könnyű életük lesz. Néhány mohó turistát

sikerült elcsábítani a Vörös-tengerhez,

velük együtt nézzük a vizet, amint szétválik.

Nem hittünk a szemünknek, mégis átkeltünk

a keskeny napsütötte sávon, de most már

nem állhattuk meg, hiába kerülgetett minket

a pánik. Kettőnk közül a szótlanabb felállt

egy sziklára és be nem állt a szája. Kérte,

hogy jól viselkedjünk, mert ő ismeri az utat,

de felsőbb utasításra nem mutathatja meg

mindenkinek. Eltévedtünk egy sivatagban,

aminek még a nevét se tudom. A turisták

már szerettek volna visszamenni, hogy elérjék

a repülőiket, de nem tudtunk rajtuk segíteni.