az ingem, melyet nappalonként magán viselt / s nem villant volna elő szüntelen ha betért a házba bárki idegen, alóla / hegyes, trák mellbimbója. / A hűségről nincs mit mondanom. / A hűtlenségről annyit, hogy őt én hagytam el / egy délután, pergett a hársról éppen a levél

… átszúrja.

Az apályt kizárólag a helyiek érzik, nem úgy a dagályt, amely az északiaknak hőemelkedést okoz. Barátkozom a szívritmuszavarral, mikor, ha összeforr a víz az éggel a horizonton s a heg nem látható a szemnek ellentmond a tapasztalat. Nem keresem a fügében a férget, cukor fehér hevét a gyümölcsben nem állja. A tenger a szigetek csúcsánál a szárazföld alá úgy szalad amint a felsőrész és levált cipőtalp közé hasítéka a levegőnek, amelybe aláereszkedik olykor miként langyos lébe a lomha test a bütykös ujjú láb, amely elárulja az ember korát. Túl mindezeken, a visszamaradt tócsákban látom, megreked az univerzum, fodrok loccsanás, mind, amely a víz, az egészről mesél, s mind a sziklák a részekből és részletekből felpúposodva. Szoktatom magam a rímtelen rendhez, a rogyáshoz amiként az esőből készített szoborhoz, vagy a szélből faragotthoz, s – a mellérendelt percek rendje szerint – a villámból kiömlőhöz, amely a levegőt és a vizet egyként átszúrja.

… idő.

Ugyan tíz éve minden éjjel mellé feküdtem de ő mindenkor mással hált ezen idő alatt. Mint aki várta férjurát mert reggelenként, ha ért hozzám, úgy láthattam rajta, hogy tudja az érintés nyoma bosszúért kiált. Mítoszból mítoszba húzott magával át mint eb a zsákmányt mintha nem lett volna eldobható az ingem, melyet nappalonként magán viselt s nem villant volna elő szüntelen ha betért a házba bárki idegen, alóla hegyes, trák mellbimbója. A hűségről nincs mit mondanom. A hűtlenségről annyit, hogy őt én hagytam el egy délután, pergett a hársról éppen a levél almát hámozott a tornácon, ahonnan messzire ellátni felpattant, kifésülte ősz hajából a nyár évszakát ujjára húzta a fűszálból csavart zöld gyűrűt s nekifutott a víznek. Mint a szem a végtelen betűknek az Odüsszeiában, amelyet elolvasott és már újraolvasni többé nincs idő.