top of page

Borsik Miklós versei

2015. dec. 22.
2 perc olvasás

az emlékezet vidám / fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát. / Kalimpál, amikor bezársz, az ajtó üvege mögül még látni / a hencegőt. Örök kezdő, vén akrobata, cirkuszaiból / kicsapták

Borsik Miklós 1986-ban született Budapesten. A JAK-füzetek sorozatszerkesztője, az ELTE doktori hallgatója. Prózaverseit, verseit többek között az Élet és Irodalom, az Új Forrás, az Eső és a Prae közölte.

 

Átokkalendárium

 

részletek (7) Nyikorgás sötét harmonikában: csiklandozzák a buszt. Nyikorgás, izzadó kezekhez illő, és izzadó, ablakon kinyúló kezek. Mozgékony utasok, simogatás. A padló izgatott bütykei. Bőr, ami ránő a műanyag fogantyúra. Belepi, kúszik, vastag szőrszálak indulnak belőle. A kapaszkodó ujjak között makacs fényeket villantva haladnak át. Nyikorog a csuklós. Csiklandozzák. Visító bőröket hallanál, cipődön, talpadon száj nyílna szét, ha emelnéd a lábad. A nyikorgás erősebb nálad, és a lábad is kevés. Vársz, amíg fel nem rántja egy hirtelen fékezés.

 

(6) A barátaid nincsenek itt, ezért összerakják őket, állítgatják körülötted, mint jóindulatú bábukat. Elforgatják, hogy feléd nézzenek, és neki támasztják az akácok törzsének könnyelmű, de biztos kezek. Kikandikálnak a fák mögül kedves, komoly fejükkel. Így figyelik, ahogy jössz a boltból. Az emlékezet viszont kitáncol a takarásból, és lebarnult karokkal tukmálja rád a koranyári faragványait. Szelíden nézik a szatyrot. Középen komótos ember húsa, rajta ruhák. Kenyérrel, sajttal, sonkával tűnsz el. Párologsz abból, ami erdőnek ritka. Barátaid nem mozdulnak, de látni látnak. A távolodás sem ront a képeden. Sőt, a lépcsőházban vagy a legélesebb, ők viszont elolvadnak. Mire visszanézel, tócsák helyett is tócsák a hazaút széles mezején. De az emlékezet vidám fickó, frissen farigcsált gólyalábakon illegeti magát. Kalimpál, amikor bezársz, az ajtó üvege mögül még látni a hencegőt. Örök kezdő, vén akrobata, cirkuszaiból kicsapták. Azóta durcásan nyomkodja, vájja otthon a plasztikáit. Kijött, ha egyszer tűz a nap. Foga nem világít, bár mosolyog. Aztán amikor a lifttel emelkedsz, valami eltörik benne, vagy megszakad. Görnyed, leugrik, keresni fogja pocsolyák tükrén az akác mögötti arcokat.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page