Komiszabb időket is / átvészeltem már, közölte Kafka állítólag. / Továbbá, hogy sosem hitt / annyira önmagában, mint akkor éppen, / negyvenhárom szeptemberében.

Takács Zsuzsa 1938-ban született Budapesten. Kossuth-díjas költő, író, műfordító, egyetemi oktató. Meghatározó verskötetek szerzője. Legutóbbi kötete 2013-ban jelent meg, Tiltott nyelv címmel, a Magvető Kiadó gondozásában.

A Vak Remény napjai

Ott feküdt a hideg és célszerű helyen.

A gépek zúgtak, egy sporttáska

oldalzsebében őrjöngött egy mobil,

majd hirtelen föladta (tombolásának

más helyszínt keresett).

Mindenki ismeri érveit

a visszafordulásra, gondolta, holott

csak az lesz, ami volt.

Azután megállt és körbenézett.

Jó reggelt! – fiatal, női

hangra ébredt az altatás után.

Szabályosan vert ahogy a többi szív

akiket érdemes volt összeszedni még

a város és az agglomeráció utcáiról.

Úgy döntött, hogy élni akar.

Negyvenhárom szeptemberében

Látta a Máramarosból deportált férfi

Kafkát. „Mint akit szél fúj, lengedezett

előre-hátra, mikor az Appelplatzon

álltunk” esküdött. Komiszabb időket is

átvészeltem már, közölte Kafka állítólag.

Továbbá, hogy sosem hitt

annyira önmagában, mint akkor éppen,

negyvenhárom szeptemberében.

Fogalmam sincs, hogy mire gondolt.

Talán hogy sejtés rosszabb,

mint a bizonyosság?

Ő volt a testet öltött Vak Remény.

(A diához felhasznált fotó Valuska Gábor munkája)