Farkas Arnold Levente versei
Isten szeretett gyerekekkel / játszani. Én is így kezdtem, / mondogatta gyakran / angyalainak. Gyerekfejjel // első játékom a semmi volt.
Álmomban teremtettem az istent. Férfinak és nőnek teremtettem. Nem ragaszkodtam szabályokhoz,
csak ahhoz, hogy legyen, ahhoz, hogy ne legyen. Kivonultam végül a nyelvből, magára
hagytam istent a csönddel. Játszott egy kicsit isten a csönddel, majd megszólalt,
és nevet adott a csöndnek. Így lettek hárman, isten és a csönd.
Apámnak nincs testvére, nem születtek szülei sem, mégis a nyát teremtett magának, hogy legyen, aki megszülje gyermekét,
apám öröktől fogva nemz enge met, én öröktől fogva tőle szü letek, apás szülés volt, mondha tom, mégsem vágta el a köldök
zsinórt, ahogy velem volt a szü letésben, úgy velem volt a halál ban is, egyszerre ízleltük meg
a szenvedést, amit azért élvez tünk, mert tudtuk jól, hogy a kín időleges, akárcsak a létezés.
Isten szeretett gyerekekkel játszani. Én is így kezdtem, mondogatta gyakran angyalainak. Gyerekfejjel
első játékom a semmi volt. Vigyázzatok azért a gyerekekre, nehogy semmivé legyenek maguk is. Nagyon magányos
lennék, azt hiszem, ha kiürülnének a játszóterek. Az angyalok gyakran elszomorodtak,
mert velük csak nagyon ritkán játszott az isten. Mindig azok a kurva gyerekek.

