ha most lemaradok róla nincsen érv / ami viszontlátásod lehetetlenségét bitorolja / nincsen viszontlátás kölcsönös

Tinkó Máté 1988-ban született Békéscsabán. Költő, kritikus. Az ELTE BTK-n végzett. Első kötete Amíg a dolgok rendeződnek címmel látott napvilágot 2014-ben, a FISZ gondozásában.

Bárcsak bezárhattam volna

bárcsak bezárhattam volna

7 x 7 négyzetrácsos kalitkába

amit érzek minek mélységét

a te létezésed bőröd puhasága arcod

őszintesége minden huncutsága

fénytörése együttesen adja ki

olyan ostoba vagyok

akár egy kiskamasz

pedig csak visszafelé

vezet út a gyermekkorba

emlékszem mennyire szorongva

az orvosi rutinellenőrzés előtt

és a vigasz közelről távolról

sem érkezett

nem voltak sem különös sem hétköznapi

ellenállások bennem csak az előérzet

hogy valamit már végleg elvesztettem

ha most lemaradok róla nincsen érv

ami viszontlátásod lehetetlenségét bitorolja

nincsen viszontlátás kölcsönös

csak bámulom az üres falat

potyog le róla foszlik a vakolat

mindent körülír a pusztulás kerek erdő

épített és építetlen környezet

érdektelenség csillámlása a kövön

a legszebb hogy gondtalan és jég-

hideg: meddő álom az égen