Varázshíd ível a fényes / pulton át, / homokórán homokszem kereszt- / be állt.

Lackfi János 1971-ben született Budapesten. József Attila-díjas költő, drámaíró, műfordító, egyetemi oktató.

Tranzakció

Benzinkúton nem vásáro-

lunk csokit,

a kereskedelmi árrés

túl sok itt.

Benzinkúti csoki roppant

drága kincs,

a költekezésért méltán

jár a lincs.

Benzinkúti csoki persze

stimulál,

felpörget, ha a volánnál

kimúlnál.

Benzinkúton a kísértés

hót komoly,

édes csoki, méznél éde-

sebb mosoly.

Műkörömnél aligha van

szebb logó,

neonreklám nem akad ily

villogó.

Benzinkúton a kislány, az

mind ilyen,

melle fölött egy táblácska:

VIVIEN.

Ártatlanul pislog rád: Még

valamit?

Szép szeme zsibbaszt és áram-

talanít.

Varázshíd ível a fényes

pulton át,

homokórán homokszem kereszt-

be állt.

Hogy szerette volna megál

-lítani

egykoron a homokórát

valaki!

Neked eszedben se volt, de

sikerült,

csillámkocsonya tölti a

hideg űrt.

Feleúton a műkörmös

kéz megállt,

kártyáért nyúlva kínálta

fel magát.

Nem kéred meg a kezet, nem

csókolod,

benzinkúti lányok sosem

boldogok.

Nem jön értük sose szőke

herceg, és

neked e szerep komikus

hencegés.

Szőkeséged jelentősen

ritkuló,

derekadra is felkúszott

pár kiló.

Hát alólad hol a fehér

lóerő?

A fehér Suzuki nem túl

megnyerő.

Az álmok lovagja, lásd be,

nem ilyen,

várfokon végtelen várhat

Vivien.

Széjjel is zuhan e könnyes,

halk románc,

villan a bankkártya, meg a

fogzománc.

Nyélbeütötted a pompás

üzletet,

levegőben foszforos kis

tűz lebeg.

De fellobban benned még a

talmi hév,

a romantika, kár lenne

halni tév-

eszmék rabja gyanánt, kispol-

gárilag,

fogatlan oroszlán mordul,

felriad.

Visszafordulsz, nevetésed

mámoros,

elszánásod a lánykára

záporoz...

Kigyúlt arccal ámul -bámul

Viviien,

micsoda tűz, micsoda láz,

van ilyen?

Neked is fejedbe szállt a

győzelem:

Édes, egy csokit, készpénzzel

fizetem!