Betanítva él, mint / az állat vagy apró gyermek, // potenciális izgalomban, soha / meg nem valósulón, a véletlen / verőfényének kitett mongoloid / bizakodásban, hogy ezzel beszél

Szabó Marcell 1987-ben született Szegeden. Költő, szerkesztő. Többek között Antonin Artaud, Roland Barthes, Maurice Blanchot és Francis Ponge magyar fordítója, a Versum (www.versumonline.hu) szerkesztője. Első verskötete 2011-ben jelent meg A szorítás alakja címmel, a JAK gondozásában.

(Szüts Miklós felvétele)

Kenózis, sírgödörrel

Magasan fent volt a nap, kissé

a szemébe is sütött botorkálás

közben. Hunyorított, amitől

igyekezete, hogy egyenesen

járjon, még valósabbnak hatott.

Az ápolt gyepen apró faasztal

állt, rajta porcelántányérban

aszalt szilva és datolya fénylett.

Széles és, hajlott kora ellenére,

kívánatos ajka szétnyílt,

bezárult, majd szétnyílt újra.

Hangot mégsem adott ki,

mintha megértett volna valamit

minden beszéd mögötti ismétlés

és impotencia örök egységéből.

Az egybeesésből, amely túléli

a hallgatással együtt. Melyről

tudta, még ha választott is,

mindig egy másik, ismeretlen

akaratát teljesíti be. Leintik,

hirtelen dorgálással, mikor

végre eldöntené, nem szólal meg

többé. Betanítva él, mint

az állat vagy apró gyermek,

potenciális izgalomban, soha

meg nem valósulón, a véletlen

verőfényének kitett mongoloid

bizakodásban, hogy ezzel beszél.