Mielőtt még arcodat és nevedet / keretbe foglalhatta volna föld és kő, / begyepesedett falak között / egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Kispál Dániel 1988-ban született Salgótarjánban. Az Eszterházy Károly Főiskolán végzett magyar alapszakon, jelenleg a főiskola magyartanár-etikatanár szakos hallgatója. A Kepes György Szakkollégium tagja.

Örök tónus

1

Az utolsó héten

ágyad bal oldalára fektettünk.

Hogy gyakorold a helyed,

mondtad.

Valójában azért,

mert könnyebb volt szobádnak ebből a szögletéből

beadni a morfiumot,

feledtetni az elmúlás mocskát,

amelyet még nem viselt el egy ép test.

2

Lepedőd kesernyés hullámai

olykor magukkal rántottak a nedves homokba,

rácsok mögé,

ahol kerékpárok és szerszámosládák fúródtak

dohos, fémnehéz levegőbe.

Aztán újra közénk emeltek,

hogy végül mocsaras partra sodorjon

az izmaidtól független törvény.

3

Lüktető kulcscsontjaid

szétkaszabolták körülöttünk a vasbetont.

A darabos törmelékből pedig összerándult

egy immár őrök nélküli,

szürke kapu.

Ekkor elszégyelltem magam.

4

Mielőtt még arcodat és nevedet

keretbe foglalhatta volna föld és kő,

begyepesedett falak között

egy fölbomlott erkölcsi nyelvezet alá vetették a tetteid.

Majd emlékeid maradék szálkái

örökös teherként feszültek a bőröm alá.

Nem gondoltam volna soha,

hogy ekkora súlya van egy negyven kilós testnek.