Vérben ázó Velodrome / vitorlát bont a téboly // Város a te neved légió!

Urbán Bálint 1984-ben született. Műfordító, esztéta. Esztétika-portugál szakon végzett az ELTE-n. Több évet élt Lisszabonban. A FISZ Fiume világirodalmi sorozatának egyik szerkesztője.

Cittá Dolorosa I.

Marseille, 1979.

A bőr alatt felúszik

egy haldokló tintahal

Valaki üvegszilánkot

szór egy öregember bouillabaissébe

Valaki vérrel

hígítja a pastist

Valaki azt kiáltja

éjszaka az utcán:

Elvesztem

Elvesztem

Mintha egy hideg kút

mélyén ülne

Egy bevarrt szájú

arab utcagyerek

két egyfrankost

tart a kezében

Valaki hasisgyantával

kenegeti egy halott csecsemő

sebeit

Kifordult halbél

vár ránk a kikötő

Érdes kezek varrnak

emberi bőrbe

illatos levendulát

Elkezd apadni

szemed alatt

az epeszínű tenger

Kifordult halbél

vár ránk

meneküljünk…

Vérben ázó Velodrome

vitorlát bont a téboly

Város a te neved légió!

Carcosa, 1995

Te vagy a hetedik kontinens

a szenvedő test Kunstwollenét beszéled

benned

minden sóhaj nyílt sírgödör

és minden pillantás

rideg autopszia

A Sárga Király közeleg

dobd el hát büszke csontkoronád

szádat tapaszd az aszfaltra

a beton halott gyermek bőre

tépd ki önző szalamandranyelved

örvendj mert itt minden lépés

csak múltat zabál

és emlékezést emészt

Eljön végre a sebhelyesarcú

a megnyúzott alkonyattal

agancsában hozza a rettegett perverziót

kinyújtja feléd zsíros széntenyerét

együtt zuhanunk át az utcák

kihunyt krátermezején

együtt nézzük a fákat ahogy

csonkolt testrészekként nőnek ki

a penészes földből

együtt faljuk a port

köszvényes talpa alatt

Fogd meg a kezem

gyere és halj meg velem

én leszek a sírod

én leszek tetovált tölgyfakoporsód

én leszek a téglafalban rádboruló

én leszek a csupasz melleden kopogó

fáradt gerinced alatt a fekete márvány

Gyere és idd velünk

az utolsó gyermek

keserű vérét

Érzed már tenyeremben

a hosszú utat?

szíved mélyén épül az új halálváros:

Carcosa