Bárki várjon, bárki haladjon, / az új rend térképrajzolókat hív. / Ezer apró lábtopogás csendes tervezésében / a földdé visszaszületők / észrevétlenül félrekerülnek az útból – / ki, a bolyváros mögé.

Bodnár Barbara 1988-ban született Budapesten. Halásztelken él. A Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen végzett 2010-ben, jelenleg a Károli Református Egyetemen tanul irodalom- és kultúratudományt. A FISZ Kömény líraműhelyének a tagja.

Szélküszöb

A szél megtorpan,

s körülötte felizzanak a fenyvesek.

A csendben ülő táblák felől

láncszemet törve, ijedten fut az ég felé

egy farkát kergető kutya.

Szédültében a hegyoromba botlik,

zúgása falat emel, s elnyeli.

Egy pillanattal arrébb,

szinte karnyújtásnyira

ájultan cikáz a kövek alá.

Valamerre –

a szélnek ez kedves.

Iránytűm már rég nem működik.

Kedvesen áthajlong sziklaszirtvirágon,

majd szélcsecsemőkre oszlik,

s alvása beteríti a hegyoldalt.

A levegő fészke

emeli a madarakat.

Földmetszet

Ébenfahúrok kérdőjel-ölelésében,

a földhullámok szelíd

vonulásából olvassák a törvényt

a kúszóegerek.

Ahogy a csigaspirálok kereszteződő útjain

elkanyarodó üzenetek madrigálja felrázza

a gyökereket, vizet enged a levegő,

s a földsötét odúból kiforognak a

szivárványkövek.

A giliszták útra kelnek és áldozatul

esnek egy-egy lapátélnek,

hirtelen csőrnek;

a rosszkor érkező eső –

madarak himnusza.

A megindult felhők

elnémítják a hangyavárost;

a vájatok újrarendeződnek,

s egyik irány sem vezet többé ugyanoda.

Bárki várjon, bárki haladjon,

az új rend térképrajzolókat hív.

Ezer apró lábtopogás csendes tervezésében

a földdé visszaszületők

észrevétlenül félrekerülnek az útból –

ki, a bolyváros mögé.

A sötét föld egyszerű ágy,

alvó ébredő.

A görgő égi áramlatok

viszik a súlyt,

a cserebogarak szeptembertől

már forgolódnak.

Szivárványkövön rózsabogár lépdel,

nehéz szárnyai hátára billennek,

nehéz lábai megakadnak.

Gördül az égben a föld, –

nyomában mohauszály.