nem merek lélegezni / mert félek hogy a légcsatornákban / indulatsejtek születnek és orrlyukaimban / apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

Freund Éva 1985-ben született Budapesten, szobrászként végzett 2011-ben, azóta szabadúszó. Az Artus stúdió és a Drót (drot.eu) munkatársa.

fordított jóga

nem merek lélegezni

mert félek hogy az ütőerek

lüktetései áthallatszanak a bőrömön

csontjaim régóta alszanak

és nem akarom felébreszteni őket

nem merek lélegezni

mert félek hogy az önmagam és magam közé

kifeszített szárítókötél elszakad

ahonnan a tisztulás utáni nedves

rétegeim lezuhannak

nem merek lélegezni

mert félek hogy a tüdőm hangyavárrá dagad

hogy a térdeim arcokká változnak

felélénkülnek lappangó életeim

és kieresztik a szerveimbe zárt lényeket

nem merek lélegezni

mert félek hogy a légcsatornákban

indulatsejtek születnek és orrlyukaimban

apró fogak rágják cafatokká a beáramló szelet

nem merek lélegezni

mert félek hogy kilátszik elhalt részem

amit fekete rosszindulat evett belém

és ott kuporog a régi rejtekhelyen

nem merek lélegezni

mert félek hogy ködbe bújt tudatom túltágul

s kiderül hogy légutaimat űrpályává kell edzenem

nem merek lélegezni

mert félek hogy egy felmerülő emlék elijeszti sejtéseimet

hogy a robusztus időtartamok felfalják a legyengült jóslatokat

nem merek lélegezni

mert félek hogy kiesem magamból

hogy kiesnek a mozdulataim magukból

és felszabadítom a bőröm alatt rángatózó ritmust

nem merek lélegezni

mert félek hogy minden tükör forog

és mindegyik üveggé törik elszaporodott tekintetek szilánkos

kristályai örvénylenek körém mindenki én vagyok

de nem akarok ennyi részből állni

inkább visszatartom a levegőt

nem merek lélegezni

mert félek hogy meglátják hallgatózó véremet

meglátják hogy ilyenkor röntgenezni kezdek és megmotoznak

mert nem férek a bőrömbe mondják és tényleg nem férek

nem alkottam meg az emberruhámat

ezért félek lélegezni

mert meglátják hogy beszívom és kifújom azt

ami valójában vagyok

s hogy igazán boldog lettem a semmivé hajlásban