Miért pont az áll’mokba utaznál, / édesem? A fejeden miért / olyan mély a krém? Mi indul / finoman? És átleng, mint az éter / mint idősebb női test lebeg

Kukorelly Endre 1951-ben született Budapesten. Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, kritikus, egyetemi oktató. Műveit számtalan nyelvre fordították le. Legutóbbi könyve Országházi divatok címmel látott napvilágot 2014-ben, a Libri kiadó gondozásában.

Eltévesztem és megoldom

Jóságos és alpári gesztus is bejön.

Van benn fa dögivel,

ne hordj!

Bejön a hüllő, átnéz a kerítésen,

verseimben lenne aki néz,

beleiszik az erős italba.

Nem érti ezt. Bizonyos részei kihullnak.

Kimaradnak. Eltéveszti, megoldja,

csodálkozik. Szenved.

Vakarja magát.

És leszedi a támadót, támadóját.

Talál, csal, siránkozik,

kúszik az ágyon, egész kicsike.

Lemegy a köszvénybe

egy tiszta hangot megüt.

Jóságos. Átver. Mozgása

lelassul. Korzózás,

narancsliget. Leszakít egy cseresznyét.

Miért pont az áll’mokba utaznál,

édesem? A fejeden miért

olyan mély a krém? Mi indul

finoman? És átleng, mint az éter

mint idősebb női test lebeg,

egy jóságos, alpári mozdulat.

Így él. Lebeg a karja. Elég szabályos

kisfiú. A lába lebeg, és

magányos sorozatok az ujjai.

Van benn fa – hallja – van

benn fa dögivel.

Az első gyanús jelre

állj előbbre.

Az első gyanús jelre feküdj le.

Senszi és Sanszi tartományok gyarmatosítása

1. Ha, mondjuk, azt mondjuk, agresszív, akkor azt egy rövid kis á-val mondjuk, agresszív, ezt jól lehet figyelni. Édes kis á-val. Mi lenne, ha alanyi költő lennék: mi történne.

2. Na jó, de akkor mi a haza? Uwaga! ebben a karosszékben alszik a nemzet. Kilépjek?

3. Tíz óra nyolc perc, és pukk, ettől a pillanattól számítanának a tudományok. Béke van, beáll egy kenyérszállító, targoncán tolják ki a pékségből a kenyeret. Egy targonca szétrázza a békét.

4. Elég használni a napokat, és hallgatni, mint az üveg.

5. Hallgatni, mint egy monostor.

6. Nem látszana, hogy félsz. Ez a változat talán beválik. Ezt elhinnék neked.

7. Itt mondom azt, hogy állj!

8. Állj meg. Nem nehéz kibírni. Hadd legyél gondolatban egyszer szabad.

9. És érd be ezzel a lebegéssel. Ez nem meglepetés, olyan, mintha egy családi ünnepbe csöppentél volna.

10. Mintha zuhanást hallanál. Minden szabályos lenne.

11. Nem avatkozik bele. Nem tágít. Várja Rousseau-t. Eszik.

12. Mintha repeszdarabok csapódnának a falba.

13. Repeszdarabok csapódnak be, a tábornok képét két helyen átütik. Mészpor pereg. Most enyhíteni a beteghe’ lép.

14. Azt gondoltam, hogy most jó. Ne akasszon meg ez a pillanat?

15. Ha ismerném az Urat, nem haboznék?

16. A fiatalságba kellene kapaszkodni.

17. Spanyolországnál 1003 név áll. Vagy Spanyolországnál 1003 a szám. Ma in Ispagna son gia mille e tre. Talán felöltöző-művészet.

18. A nők (és a rémuralom!) nem csak egy harapás. Sikolyuk, érzem, a vesztem okozzák, s bár ez csak játék, a szívem elszorul, és felsír a lelkem. Vagyis mindegy. A sorsot ábrázolom. Ezért hiszem úgy, hogy ez egy egész élet.

19. Szép, ahogy fejlődöm. Kikerekedik a fejem. Zöldellnek a cuccok, a na, a fák.

20. Megismerkedem a spiclivel.

21. Fölteszem a költői kérdést,

ami, hát,

undorító.

21 Gott

Oh En Vet Tem EGY(1) Nad Ra Gott

OH(2) En Vet Tem Ket Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem Ha ROM(3) Ra Gott

Oh En Vet Tem NEGY(4) Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem OT(5) Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem Hat NAD(6) Ra Gott

Oh En Vet Tem HET(7) Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem NYOLC(8) Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem Ki LENC(9) Ra Gott

Oh En Vet Tem TÍZ(10) Nad Ra Gott

Oh EN(11) Vet Tem Tizn Egy Ra Gott

Oh En Vet Tem Tizn KET(12) Ra Gott

Oh En Vet Tem Tizn HA(13) Rom Gott

Oh En VET(14) Tem Tizn Negy Ra Gott

Oh En Vet TEM(15) Tizn Ot Ra Gott

Oh En Vet Tem Tizn HAT(16) Ra Gott

Oh En Vet Tem Tizn Het RA(17) Gott

Oh En Vet Tem TIZN(18) Nyoc Ra Gott

Oh En Vet Tem Tizn KIL(19) Enc Gott

Oh En Vet Tem HUSZ(20) Nad Ra Gott

Oh En Vet Tem HUSZN(21) Egy Ra Gott

Kimutatja érzelmeit

Sándor Andrásnak

Ez volt a színes gyerekkor

így álmodozol ez volna a gyöngeség

ha rágondolok mélyen hörgök

kicsi drapp volt és kicselekvő légkör

lefakadt fejtől síró szolgai

magatartás kicsi drapp makaróni

óvoscsi frukti néhai

van egy önmozgás a melodrámán

a szüleim ösztönös urak

(a néző most kinéz a hallgató kihallgat)

viseletük kiró és meghatároz

de nem nőtt meg még a természetem anyu

igazi operai valóság művészuras szakasz

beindulás a szerkezet felé és szájütem

a zene megengedő alakzata színes

gyerekkori kis hölgy nőszerű történelem

(az író itt kipillant ó édes életünk)

rakoncátlan és elhaló

dohogni kezdek

jelvényeimmel berendezem a lelkem

és felbolydulok szent napokon

berendezem a lelkem felépülök

fölépültem néztem a falat dohogni kellett

hintázni

ez volt a színes gyerekkor

ennyi nő istenem puha élvező szerkezetek

Casanova terjeng a szagban miért nem ezt

miért nem a szagot veszem figyelembe

egy angyalt ahogy megállítja az ajtót

és szárnycsapásokkal élénkíti őt

gyerekkori lefakadt fejét a gyerekkorból

már elég!

már körbekarikáztuk e frontszakasz

fölbolydult valóban – hát bennem is van szobor?

bensőséges a leköpés?

ha erre gondolok mélyen hörgök

akkor egy ilyen bevágás

valamivel később igen ez nem igazán esztéta-illat

valamivel később volt a szabadságharc

leszakadt házak cselédlány valami bécs valahogy

szavazz a lakótársra vignettát elnyomni tilos

befutott a villamosság magyaráztam apásan

magyaráztam apucinak ez már a munkáslét

csak őket nem érdekli a százalék mert bécsiek

bécsi lét füllednek egy hegyen

a munkáslétről mint aki hipp-hopp magyaráztam

apásan (itt tetszik miközben gépeli)

le lehet feküdni kezdett beindulni a koszt

van ilyen önmozgás a melodrámán

van önmozgás? valamit hallani?

minden: megrendülés? én érzelmi vagyok?

és eleven aki

kimutatja az érzelmeit? és civil az?

én kimutatom?

civil vagyok? kontúr?

maró?

miért győzök és miért fogyatkozok?

most a felesleges dolgok kimúlnak

most misztikusan rád gondolok

ölelve húzod le a zaccot

álmodozom a rózsa még csak lecsúszik

így álmodozom

ez volna a gyöngeség.

Ki védekezik

Márpedig aki gyors az élőbb.

Szabadulj meg ettől

szabadulj ki.

Márpedig újra és újra nekifut,

orsósan mozog boldog lábain,

hideg puha testekkel ütközik,

és föl-le rohangál, mint a fejgép,

ki tekinti meg.

Nedves a szíve. Verdes. Pillanat.

Nincs jól. Megenyhül,

elzuhan. Öncsaló: de tényleg?

Egy pillanat ő,

márpedig üres pillanat.

Üres, amit nézel,

csak a szív szorít, egy

régi vasdarab se mélyebb,

hát ne nevessen!

Ne mászkáljon és ne szálljon be:

nem száll be tehát. És eper.

De ki védekezik,

ki hurcolja be egy üres terembe,

ki tekinti meg az Istent.