A városban lekapcsolták / a közvilágítást és megálltak az árnyékok / a házak falain. Esni kezdett. / Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat

Ferencz Mónika Budapesten született 1991 márciusá­ban. Jelenleg Pesten él egy reklámügynökségnél dolgozik és ​verseket ír.

Valami kiszámíthatatlan

Az akkori szobádból kihajolva

néztünk fel az égre, de a pesti ablakok

rácsai mögött akkor már

nem láthattunk semmilyen állatot.

Valahol harangoztak, és

a világ pár fokkal megint elmozdult velünk.

A csillagok neveit találgattuk,

mint máskor a fogalmakét meg a tárgyakét.

Mintha megnevezésükkel

kigyomlálhatnánk belőlük az árnyakat.

Majd lefeküdtünk két vodkás üvegnek tűnő

csillagkép alá. A városban lekapcsolták

a közvilágítást és megálltak az árnyékok

a házak falain. Esni kezdett.

Mellkasunk, mint egy cirkuszi állat,

a talpunk alá szivárgó víz

csendes hullámzásához idomult.

Megszorítottam a kezed

vagy te szorítottad meg az enyémet,

amíg a tetők bordó lankáin

el nem aludtak velünk a kóbor macskák.

És kézfogásunkból, ebből a kiszámíthatatlan

irányú erőből, másnap reggel

felkelt az összes égitest, hogy világítson

a kora reggel megérkezőknek.