A nő levánszorog az ágyról. / Tudod, talán ebédet kéne főznöm. / De sosem jut el odáig, / meghal két gesztus: az anyjáé / és a gyerekéé között, soha / meg nem tudván, hogy ki és kié / volt inkább. - Piotr Sommer versei Karaba Márta Alexandra fordításában.

Piotr Sommer 1948-ban született Wałbrzychban. Anglisztikát hallgatott Varsóban. 1976 óta a Literatura na Świecie (Irodalom a Világban) szerkesztője, aminek jelenleg a főszerkesztője. Tizenkét verses kötete jelent meg, és több mint tíz fordításkötete (John Ashbery, Allen Ginsberg, Seamus Heaney, Frank O’Hara stb.). Esszéket és gyerekverseket is ír. Jelenleg Varsóban él.

Befejezni egy kiváló desszertet

meggyújtani egy cigarettát beszélgetni mosolyogni kedvesen szemmel keresni a hamutálat nem találni

a kezet előrenyújtva feltartani az üres tányér fölé éles és biztos mozdulattal kiegyenesíteni a mutatóujjat hogy lerázzuk a hamut és akkor

már-már eltökélten feltartott kézzel és már-már megmozduló ujjal mindenre kész cigarettával

egyértelmű és voltaképpen visszafordíthatatlan pozícióban mosolyogva megkérdezni hogy szabad-e

Mi lehetne

A vers legyen az, ami. Ne tegyen úgy, mintha eposz lenne, se mintha tanácselnök-helyettes lenne, se mintha menstruáló bolti eladónő lenne. Ne fejezze ki a kor szellemét, de ne is ne fejezze ki, ne legyen dokumentum, se nem ne legyen. (Időről időre tegyen fel kérdéseket.) Legyen képes elképzelni magáról, hogy mi lehetne, hogyha nem ez vagy az lenne.

Otthonos

A nő levánszorog az ágyról. Tudod, talán ebédet kéne főznöm. De sosem jut el odáig, meghal két gesztus: az anyjáé és a gyerekéé között, soha meg nem tudván, hogy ki és kié volt inkább.

Korrektúra

Ne törődj a vesszőkkel, azok a központozási jelek, a kettőspontok, a kötőjelek, a gondolatjelek, amiket olyan gondosan beírogatsz, a korrektor figyelmetlensége miatt mind észrevétlenül maradnak; a mondataid, gondolatod, nyelved ritmusa kevésbé bizonyul fontosnak, mint hitted, vagy talán, mint szeretted volna. Vágyálom volt csupán – nem a beszéd zenéje szerint olvasnak, hanem a dolgok zsivajára.

Pásztordal

Olvasd ezt a pár mondatot úgy, mintha idegen, mintha más nyelv lennék, ami meglehet, továbbra is vagyok (habár a te szavaidat mondom, a te szavaiddal élek); mintha az lennék, aki akkor, amikor a te nyelvedet beszéltem, mögötted állva, és szó nélkül hallgatva, a te nyelveden énekelve az én dallamomat. Olvass úgy, mintha hallani kéne, nem érteni.

Piotr Sommer új prózája (médiaesemény)

Nem hallod magadat, mert zusammen egyben te vagy a zeneszerző, a zenész és a hangszer. Ezért. Nem hallod,

amit beszélsz. Ezért beszélsz magabiztosan. Mit beszélsz? Amikor éppen nem igazán tudod, hogy mit. És minek ez a vesz-

sző? Sötét, hogy miről lehet itt beszélgetni. Mi a frászért. Mielőtt kimész, engedj

egy kis fényt. Ez a válasz? Pourquoi pas. És ez a válasz (miért ne), és amaz.

Mondja a fiam

Azt hiszi, hogy elmegyek, pedig mintha csak a vér menne ki az elszorított ujjakból. A vér vére. Ezt hiszi mégis, pedig végig egymással szemben állunk, és nézegetjük magunkat egymásban. De az igazi tükör én vagyok, annyira üvegbe tört, hogy csak a csepp igazibb, ami lefolyik rajta. És másolom a fényét, és azt a vért. Mindent visszaverhetnék, néhány szó kivételével, és ezt soha nem bocsájtja meg nekem.

Karaba Márta Alexandra fordításai