Ő lett az első, aki észrevett. / Talajt értél benne, / ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten.

Az első ember Az első időkben senki sem értette, amit mondtál, sem a növények, sem a madarak, sem a nagy vizek élőlényei, mert még mindig a te fejedben ment le a nap. Azt mondták, magányos vagy, ideje hozzálátni a teremtéshez, de méhedben még mindig ott voltak a születéstől rettegő emberek barlangrajzai. Ő lett az első, aki észrevett. Talajt értél benne, ahogy az első űrszonda egy lakatlan égitesten. Attól kezdve mintha megváltozott volna az egész mindenség, fényesebb lett a nappal, barátságosabb az idő, puhább a mohaszőnyeg, a folyó is lassabban csobogott, mintha egy gyerekhez beszélne. A többiek néha még megijednek, ha vele látnak, de nem kell félniük, már nem harap. Fogait kerekre csiszolta a beszéd folyama. Izsó Zita Gérecz Attila-díjas költő, műfordító, drámaíró. A FISZ- Kalligram Horizontok világirodalmi sorozat, és az Üveghegy gyerekirodalmi oldal (www.uveghegy.com) szerkesztője. Verseskötetei: Tengerlakó (2011, FISZ), Színről színre (2014, PRAE-Palimpszeszt), Éjszakai földet érés (2018, Scolar.) Legutóbbi fordítása: Rafael Pinedo: Plop (FISZ-Kalligram Horizontok, 2019.)