a többi odalent, finom percegés. az óramutatók / haláltusája a műszer elfehéredő pástján, csuklódon: / most lett és leend, s olyan, mintha akkor lenne volt, s legyen volt, úgy akkor.

Törzs 5 évszakban egy Gáti György fotóhoz csak mellé érkezni. nem pont oda, köré. a környékére csak. valaki odahordott egy ülőgarnitúrát. talán kitatarozta lent a házát, és ezt felvonszolta oda. nem látom egyben: mikor és mi történt. mint egy átaludt kérdés után, ha csak a válaszra ébredsz, nem érted, de hallgatsz rá. mint egy lekésett mondat, amire nem szállsz fel, hanem vársz egy következőt. csak mellé érsz. belevakuzol a törzsbe tiszta erővel, majd távolodsz, az ideális íven. *** a többi odafönt levélzaj, éber másolás. és hadarás, ami fogdosás. és ráhagyatkozás e hadarásra. de mi volna, ha vakut küldenél fel a lombba (mint mikor vaku lopakodik a sötét lombba, úgy) a többi odalent, finom percegés. az óramutatók haláltusája a műszer elfehéredő pástján, csuklódon: most lett és leend, s olyan, mintha akkor lenne volt, s legyen volt, úgy akkor. *** csak a levelek – ágak és törzs nélkül. elhivatott, szinte mozdulatlan hullás. és halk, ropogó érkezés a törékeny élekre. tükörsima tálcán kandírozott rügyek. az őszi didergés emlékét rejtő dél-nyugati oldalág és a mindenórás harmat hűvösét őrző dél-keleti oldalág egymáson hevernek. tárol, mivel találgatjuk. a napokban felaprítják a törzset, benne a beszédközponttal. egészalakos hasadás, ami a talajszintig leér. az időeltolódás, amíg a talajszintig leér. bemagolja a por mindenestől idejekorán, idejekorán. egy hajtásaival mumifikálódott gally sem marad majd belőle? képzeld magad a helyembe, mikor még teljesen itt volt és megkörnyékezett. *** a bronzkor óta itt vár. pálcavékony törzsén egy kifáradt és deformált lomb. a szélcsatorna kellős közepén. mindig ez a válasz: megismer. lomb, alatta sátor, benne sólámpa, illóolajok, egy csésze gőzölgő földi eper. tőle származik a környék. ő a homályos eredet. fáziskésésben él, mióta a vihar lehasított belőle egy szeletet. platinaszőke melír volt a villám a tájon. ágai: az elfogultság, a fogadkozás, az elhajlás, az adakozás nemzedékei. mindig ez a kérdés: megismersz? a fáziskésésnél nem ismerek szívszorítóbb csapdát, mikor a szél masszírozni kezdi a fáradt lombot, és a virágzás tízezer falánk szirma még csak tántorog. *** hosszú ideig tartott, mire az odúival szüntelenül dadogó törzs minden egyes görcsét kimasszíroztam abból a földcsuszamlásban megriadt fiatal tölgyből. Korpa Tamás 1987-ben született Szendrőben. Gérecz Attila-díjas költő, irodalomtörténész. Legújabb kötete Interjú a lombhullásról egy novemberi tölggyel címmel hamarosan a Kalligram Kiadónál lát napvilágot.