Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén / vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló, / itt minden olyan megszokott. / Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris, /és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt.

Ez az a párhuzam

Ez az a videó, amiben a nagymacska nem marcangolja szét az embert, földre viszi ugyan, átkarolja, hemperegnek, hatalmasra tátott szájába veszi a fejét, tépőfogairól nyál csorog, szinte érezni lehet a monitoron keresztül a húsmeleg leheletet, ahogy a ragadozó egyetlen mozdulattal össze- roppanthatná a férfi koponyáját. Elképzeled a reccsenést, a csontszilánkok szúrós zaját, de ez nem az a pillanat. Ezt az állatot ez az ember nevelte fel, miközben összeszelídültek, nevet adott neki, és ez már nem az a viszony. Így vagy ezzel a hiánnyal te is. Ez az a félelem, hogy képtelen vagy összeroppantani, hiába viszed földre, fogalmazod meg, ezek nem azok a szavak. Ez nem az a feszült képsor, aminek a végén vér folyt. Itt nincs semmi látnivaló, itt minden olyan megszokott. Ez a cirmossá szelídült bengáli tigris, és ez az az ember, aki felnevelte ezt a hiányt. utórezgés

hallgatásuk hosszúra nyúlik, akár a nyáresti árnyak, torz csend reng a szürke szőttesben felporzó nyögések helyén

amputált pillanat, ahonnan visszahőköl a döbbent ég, vasrudak stramm merevségébe kapaszkodik elmúlásuk

filléres élet-epigonok: rongykötések a megcsonkolt fán, a háttérben egy fémlemez fájón felköhög a füstben

kiszakadt belőlük valami, maguk sem értik, hogy miért, a lélek repeszdarabjai a köztes térbe ragadtak

árva marad mind a bordák közt rekedő, üszkös sóhajtás, s mint a vér a zsibbadt tagokba, visszatér beléjük egyszer

az Isten

Gyerekjáték (és egyéb légköri jelenségek)

(1)

A vízen járunk, vagyis a párás levegőn. Hogy a Nap és a Hold gyermekei lennénk? Legyintesz. Elpusztult csillagok fényéből formáltak minket.

(2)

Az egyiket úgy, hogy egyenes íve tűpontos érkezés. A másik hajtogatlan, kilencemeletnyi imbolygás. Variációk papírlapra.

(3)

A szél szaggatja bőrömről a tintát, történeteimet távoli pocsolyák zajába mélyeszti. Szórakozott olajfoltok, gondolhatnád.

(4)

Fényben oldódó tejbegríz vagy. Mintha meszet csepegtetne valaki a tóba, olyan. Felettem fehér, fodros pötty az égen.

(5)

Buborékba burkolt sóhajunk visszanéz a gömbből, mielőtt keserű sampon-ízét, mint cseppfolyós hamvakat, szétszórná a szélben.

(6)

Eltakart szemmel számolok százig, miközben te, mint nappal a csillagok, elbújsz, de nem tűnsz el igazából. Ott vagy most is: fény mögé zárt sejtelem.

(7)

Ezüst úszógumi lebeg az éjszakai vízen, kölcsönkért fényei az arctalan változást hordozzák. Aratásra készülök, porladó ígérettel.