pedig reggel valami még nagyon / foglalkoztatott. most csak annyi / könnyedén, kólát szürcsölgetve, / hogy mondjuk milyen technikái / vannak a köszönésnek, főleg / ha annak kell, akitől félsz.

Ilyet én nem csinálok nem érti, hogy nem csináltam még ilyet

szerintem azt hiszi, hogy a pénzt sajnálom

egy kicsit nevet rajtam, főleg azon, ahogy a sírás határára kerülök

hogy lehet ennyire ugyanúgy távozni egy idegen helyről, ahogy odaérkezni

magam maradok, de nem számít

az sem, hogy mit terveztem estére

könyörületes volt, egy igazi anya

elfelejtem pár percre, hogy ez a világ egyszercsak felrobban majd

az ajtót nézem, amit maga után hagyott

elváltoztatott hangon beszélni kezdek

fáradt vagyok és egy kicsit boldog

Stációk

autóval hazafelé, még a sült kolbász ízével a számban

a stációk között néhol alig telik el pár kilométer

a látvány a fáradt tekintetembe pecsételődik a madárszékletes szélvédőn keresztül

át ezen a fájdalmas bihari kálvárián

mi itthon vagyunk

de ő, a szegények báránya

csak az épülő integráció, esetleg egy nagyáruház

jelének támaszthatja a súlyosság és az érdesség fáit

mire lemegy a nap, megérkezünk

végignézek az üres, sötét utcánkon

egy csőbe görbül

a végén még dereng a gyenge közvilágítás

a vízen járó most a latrok temetőjében sétál a sírok között

már én is látom,

hogy mindig van még egy pont,

hogy tovább, nincs vége, és nem is lesz, hiába olyan szörnyű

hiába minden tonnás, botlott lépés

Egy indiai Szekszárdon

évek óta nem tudok örülni a tavasznak

a szellem ilyenkor kibújhat az erdőből

ha egy pillanatra is elbóbiskolok, belenyúl a kenyeres zacskómba, beleiszik a jeges teámba, vagy vesz pár szálat a cigimből

át kell pakolnom mindent a vasútállomásra

csak oda nem mer követni

Esőnapi merengés

a lexikonokból kuckót építettem. másnak már nem volt értelme. talán a fő kérdésemnek sem, de annak így eleve nem lehetett. pedig reggel valami még nagyon foglalkoztatott. most csak annyi könnyedén, kólát szürcsölgetve, hogy mondjuk milyen technikái vannak a köszönésnek, főleg ha annak kell, akitől félsz. még érdekesebb azoknál, akiket nem szeretsz. pláne, ha úgy neveltek, hogy mindenkit szeress, ezért csak magadba fordulva nem szeretsz, vigyázva rá, nehogy kiderüljön. a galéria horkol, szép dolgokról álmodom, kivételesen. de ez csak az eső hatása. mielőtt felébredek, látok egy embert, csak egy fekete garnitúrának tűnik. előtte kína, mögötte korea és szerencsétlen cukorbeteg. felpattanok, lefejelek egy révait és leomlanak a falak.