A Metafórum kortárs irodalmat népszerűsítő felület verspályázatának nyertes szövegei (Fazakas Attila, szakmai díjas és Matyi Dolóresz, közönségdíjas).

Szakmai díj

Fazakas Attila: O wert thou in the cauld blast*

Itt lakik végül, itt, beköltözött ebbe az idegen házba – ajtó és spaletták mind jól lezárva. Nem kér az ételből, amit a kezeidben viszel, nem kér az italból sem, amit néha neki töltesz. Nem kér a szavaidból, amiket neki hoztál a szádban, a csendből sem, amit vele együtt meghallgathatsz. (…) Néha olvas, vagy elüldögél a kádban, s ha elesik, nem kér, hogy felsegítsed. Nincs semmi, amit tőle elvehetnél, nincs semmi, amit neki vissza adhatsz. Ha akarsz, vele együtt ehetsz, ha akarsz, vele együtt alhatsz. Belehallgathatsz: pontos, szabályos ritmust követve dobban a szíve. Mindenét elveheted, ha akarod, mindent neki vissza is nyújthatsz. És nem is kell, hogy megértsed. De más ez már, nem a düh, és nem is az alázat malasztos íve. Néha a farkasok közé áll, máskor a társát tehetetlenül váró szarvast figyeli. Ujjai között elroppant egy bogarat, vagy egy másikat segít fel, és újra szabaddá engedi. Vár a mezőben, a fényben ég, lobog, s hallgatja közben a susogó lombokat. Azt mondja, jó itt. Olyan álomszerű… Ujjával végigrajzolja ismét a dombokat. Egy tétova mozdulattal nem tudja, mit tegyen: szorítson görcsösen vagy a vonuló felhőknek könnyedén intsen? De maradni, annyira azért – mégsem… Leül, hogy jobban lássa a virágokat, szirmok illeszkedéseit tapintja ki, a feltörekvő, vékony, inas szárat. Aztán a pusztuló testét figyeli. Nincs amit adni, nem lehet visszakérni semmit. Túl sok volt neki az Isten. *(Ha mennél hideg szélben, Robert Burns)

Közönségdíj

Matyi Dolóresz: Amiről nem beszélünk

társas interakciónak hívod, hogy vetkőztetsz a szemeddel remegek, ha elképzelem, mi mindent tehetsz a kezeddel

pedig ez olyan hétköznapi mindketten elegánsan: nekem a színházba járós ruhám, neked a zoknid felemásan

te javíthatatlan vagy, aki egy kis fűtől már nem is áll be, én meg a lány, aki éjszaka a Blahán száll le

és csak ülünk itt, a zoknid meg a ruhám, mert ahogy elnézlek tudom, nem érsz hozzám ma délután

és ebből is csak egy vers lesz - ahogy te mondanád nyersen dolgok, amiket megtehetnék de sosem mertem

A Metafórum Kaszás Csenge színművészhallgató (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) kezdeményezésére indult felület a Facebook-on, amelyben videós performanszok keretében kortárs verseket ad elő, így átjárást indítva a social media, a vers olvasók, a kortárs irodalom és a színművészet között. Az indítványozás hamar rendkívül népszerűvé vált, amatőr szerzők jelentek meg, akik szerettek volna részt venni a Metafórum életében, ezért az oldal versíró pályázatot hirdetett, amelyre közel száz pályamű érkezett be. Az első forduló alatt Veréb Árnikával (költő, szerkesztő) szűkítették a mezőnyt tíz szövegre. A Metafórum közönsége a második fordulóban egy héten keresztül szavazhatott a saját kedvencére.

Fazakas Attila 1974-ben született Szovátán. Dramaturgiát végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Többnyire verset ír, de nem csak. Három kötete jelent meg. Megjelenés előtt álló könyve: Porta Marina.

Matyi Dolóresz 1999-ben született Budapesten. Jelenleg dolgozik és egyetemre készül, pszichológia szakirányra. Jobb napjain koffeinfüggő, rosszabb napjain költő.