top of page

Halmosi Sándor versei

2020. dec. 9.
2 perc olvasás

Nincs már te, vagy én, / ők, kedves emlékek, szavak, csak a / közös felelőtlenség van. A mindig / utolsó vacsora. A képmutatás, az / elkülönböződések véget nem érő / sora. A szép adventi várakozás. / A tizenkét dühös ember véres / bocskora.

 

Dráma Fölötted a gyermek. Melletted senki. Az ágy mellett cserge. Nyugalmat akarunk. Egész testeket takarunk légörvénybe. Egyre kevesebb Van valaki bennünk, aki mindig ellenkezik. És egy másik, aki simul. Mindegyik szeret, és mindegyik türelmetlenül. Ölelés nem lesz. Elveszett a sok igehirdetésben. Túl sok a ministráns. És egyre kevesebb a szentség. Mint a Messiást Mint Messiást, úgy vártalak. És várlak mindig, még ha káromlásnak is hat. De bűn az, várni az igazi szóra, és hallgatni a böjt alatt? Nem csend az, aminek nem beszéd a vége, és nem beszéd az, ami nem éli túl a szavakat. Bánt minden, és ha a minden megakad. Ha azt mondom, egy lélek sincs, nem rád gondolok. Mert olyan, hogy veled ne beszéljek, nem lehet. Az a nagy fiú, azon a szűk kereszten, ő is beszélt valakihez. Nem tudom, mi lesz a világ, és hogy fordulnak a nagy ciklusok. Hogy hányszor fordul bennünk az eke. De el kell mondanom neked, hogy mi van most. Mert az csak most van. Semmi mást nem tudok. Azt a pokoli csendet nem engedem. Az a pokoli csend jönni fog. Az első remeték Az első remeték az emberek elől menekültek a sivatagba. Az utolsóknak már nincs hova. A világ nem tud megbocsátani azoknak, kiket sokat bántott. A sok gondolat is bántás, és az utolsó erő is a gyalázókhoz lök. Bennünk ölt testet valami, amit mi öltöztetünk fel. Mi mosdatunk. Nincs már te, vagy én, ők, kedves emlékek, szavak, csak a közös felelőtlenség van. A mindig utolsó vacsora. A képmutatás, az elkülönböződések véget nem érő sora. A szép adventi várakozás. A tizenkét dühös ember véres bocskora. És ami nem Az elhagyatottság istenélmény. A lélekvándorlás, a művészet is az. A többi kísértés. És ami nem, kiabál. Vagy közösen hallgat. Halmosi Sándor (1971, Szatmárnémeti) költő, műfordító, kiadóvezető, matematikus. Eddig kilenc verses- és számos műfordításkötete jelent meg, verseit több, mint tíz nyelvre fordították. Aktív kapcsolatot ápol a világ számos országának írószövetségével és írójával, 2020-tól teljes jogú tagja a párizsi székhelyű Európai Tudományos, Művészeti és Irodalmi Akadémiának. Az AB ART kiadó két új világirodalmi sorozatának (Lyra omnis, Prosa omnis, sorozatterv: Fábián István) életre hívója, Balázs F. Attilával közösen. Számos hazai és nemzetközi irodalmi és kulturális egyesület, szervezet tagja és alapítója. 2020 februárjának elején megírja az Ora et labora című irodalmi kiáltványt, február végén, hét nap alatt a Napszálkák című kötetet. Mindkettőt lefordították azóta vietnámira, spanyolra és szerbre, illetve elhangzottak az idén 30 éves Medellíni Nemzetközi Költészeti Fesztiválon is. Az itt publikált versek a szerző következő, NeRETVA című kötetéből valók, mely előreláthatólag 2021 februárjában jelenik meg.

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page