Jóllaktak az éhezők, és megpihentek / az örök fáradtak is, új sors hangjait idézte meg / a templom nagyharangja. Megkondult a gyász, / de a teremtődés is. A panelházakban lakók közben / bevallottan morogtak fészereikben.

Cigánytérítő

A cigány gettó egyszerre tért meg, miután Rög, a szerzetes és az egyházmegye visszahozatta őket a városba. Nem köszönésképpen, csak érezték, hogy eljött az idő. A vajda kiáltott, Istenre fel! Alig bírta el a templom, de a hatalmas park körötte segített, együtt áldották meg őket a büszke fákkal. És a nem messze lévő erőmű tornya is kapott belőle. Leborult mind a nép, recsegett a fű a térdük alatt. Jóllaktak az éhezők, és megpihentek az örök fáradtak is, új sors hangjait idézte meg a templom nagyharangja. Megkondult a gyász, de a teremtődés is. A panelházakban lakók közben bevallottan morogtak fészereikben.

Apáca sír

Halottak napján elmegyünk a templomhoz, ahol a lengyel apácák sírja van. Az épület mögé kerülünk a kavicsos úton, letesszük mécsesünk a többi hatvan mellé, hatvanegy. A háború idején itt ápolták a sérülteket, törölték a vért, fogták az épp elmenők fejét, imádkoztak, káromkodtak értük, hatvankettő. Éltették az Urat, de veszekedtek is feléje, mert vele ugyan ki tudna? Erős szél támad, meggyújtjuk ismét a mécsest, hirtelen hetven, hetvennégy, enigmatikus hideg.