és az elszabaduló / pokol kapujában / ágyából kirángatva / pohár vízzel pofán öntve / száját leragasztva / könnyein keresztül nézi / nélküle mihez kezdünk / a nyolccal a kilenccel és a tízzel

Napok óta hajtogatta harántolt kerülgette oldalazott mint akiben elfogyott a félelem megcsappant a bátorság reggel távolról délben sehogy délután szeretett körbemenni bontani előbb szemével aztán kezével a zöldet a hosszú lelógó ágak közé tapogat várja a vöröslő gömbvisszavillanást *** Egy. megérett a meggy. kettő, ezt mások is erősen így gondolják. darazsak seregélyek elhaladó emberkezek kavalkádja csipegetünk kóstolgatunk vödröket válogat szembogarában kigyúló tűz le kell szedni és mielőbb vagy más szedi le egyszerű törvények szerint a fa az enyém gyümölcse közös mindent azonnal neked ki diktál nekem a tizenhárom meggymagonc surrogja évek óta fává erősödőben jelzik a korai érkezők földre tottyanók ideje van a fohásznak ideje az öltözésnek átrakja a sövényen a háromszor kilencest a fémtest itt-ott még ragad a cseresznyétől diszkréten zörög szétrebbenő seregélyszárny visszarugózó ág vödör rozsdás acél S-kampó a miheztartás végett erre foglak felakasztani fején megfordítja a sapkát a levegőt kifújja szétnyitja a szárakat indul felfelé megy az alumíniumlétrával *** karcsú zöld száron tökéletes mélyvörös gömb jól teleszopta magát nappal cukorfoka megrendítő gravitál három ujj zárul köré lecsattan a szárról az ujjbegyek érzik a veszélyt de győz a mohóság így csókol össze ismeretlen madárcsőrrel hangyafutással fűre köp levet húst szájában fordul a mag kiköpi azt is arcát megdörzsöli törli a kezét a létrára visszafog egy érintetlen szemmel kárpótolja magát hibátlan na ugye szusszant Kettő. feje fölött elborult feneketlen teknő. *** Három. te vagy az én párom. az ilyen párosával lógicsálókat különösen szerette előbb a nyolcvanas évek klipszeit később lambdát végül egyszerű hegyesszöget látott bennük gondolatot tett követ fülére akasztja úgy pózol a napnak most úgy néz ki újra a gyerekkor ablakán mint george merry útban a kincses sziget felé lombvitorla cserépsor árbocából kitekint kapzsi öregember az előfedélzeten kutyák lázadásra készen *** Négy. boldog légy. szegény vagyok, csak kenyeret eszem, néha fáraszt a fecsegés, locsogás. csak az első fék fog a biciglin, a hátsót betépi tövig, a bűvös, lakkos dinamó sehol, a lánc se szalajt, kontra nincs, gond nélkül teker hátra, előre gurul. bedől a kanyarban, a betonhoz koppan a lenn hagyott pedál. a csomagtartóra fogatott, fülét kék szigszalaggal megerősített fonott kosárban megugrik a tejes doboz, nyomódik a gyümölcs. lábát leteszi, fejét rázza. alatta újra engedelmes gép, feszül a küllő, surrog a kerék. *** a hosszú amerikai hengeres testét megcsípte a dér a begyűjtés vége ez kinti hideget spájzhőmérsékletre vált indái lassan belefagynak a földbe rég elfőtt a lé a kukorica alól sárga szárak recsegnek a ganédomb szélén november

Öt leszállt a köd serceg a tök húzza a kémény a füstöt kályhából tűzhelyből dől a meleg édes levegő *** Korán sötétedik sokáig ült a maga eszkábálta padon két tuskó egy deszka szög egy marékkal az ütleg nyomai a bevert fejek körül középen hajlik a széle merev hátát a tégláknak támasztja felnéz az égre előrenyúl tapogatja a sötétet felhőfutást holdjárást néz arcán rebben a félelem csillan a fájdalom a magnó lejár a kazetta kifut aztán kattanás surrogás semmi beálló csend szüremlő zajok Hat. hasad a pad. *** Hét, dörög az ég. fekszünk a tábori ágyakon, egy helyiségbe zsúfolva, légtér, takarók, műhely- és fürdőszobaszag, tisztaság. egy csapat óvodás kushad egyenágyon egyenpléd alatt ki gyongyóját markolászva ki ujjait tövig beszopva a különösen szerencsések már csak keserédes szájhagyomány nyomán részeltetnek a kályha hatos pofa lapos rímbölcseletéből már leért a zsírszegény leves a darás tészta porcukorba fullasztva kavarog a kitágult gyomrokban kuruttyol a has a rávedelt víz után messze még a délutáni ivólé gyümölcsíz és a kétszínű kalács csücskéért sem indul verekedésbe fúló attak alszunk. egyszerre, vezényszóra, mondókával. közben tanuljuk a számokat és előszivárog a kora délutánban az elhúzott sötétítőfüggönyök mögül a minden bájjal megkent harmónia. aztán valaki heteken át minden délután beleszart a palacsintába sosem jöttünk rá mi törött el benne mondták hogy rossz a szülőknek is mondták és otthoni elbeszélgetést indítványoztak de nem használt semmi érezte az egyetlenség ritkás esélyét a koncentrált figyelmet és a bohócnak kijáró kegyet közeleg a várt fordulat tudjuk tudják tudjuk hogy tudják tudjuk azt is hogy tudják hogy tudjuk hogy tudják erre vártunk egész nap ettől reggel a reggel ettől nyugtalan a délelőtt a cirkusz elemi vágya a kényelem hogy úgyis a másikon csattan a felemelt mutatóujjtól a kiabálásig rángatásig verbális nonverbális terror se törte meg pedig a vezető óvónő nagyon mernyegette a szemét egy. megértett a meggy. (csend, takarósurrogás.) kettő. csipkebokorvessző. (ezt mérsékelt sikerrel artikuláljuk) három. te vagy az én párom. (itt szabad kinyúlni oldalt, megpaskolni a másik testét) négy. mindjárt hét. (néhányan összegörnyedve röhögnek és van, aki bepisál) aki tudja fulladozva nyöszörgi a zsemlét süt a péket öt. megérett a tök, robban elő valamivel nagyobb erővel hat. hasad a pad. ezt nem mi válaszoljuk minden idegszállal figyeljük a renitenst aki addigra bebújt a takaró alá vagy eltakarta szemét száját szemérmetlenül alvást színlel vagy már eleve térdel a sarokban felhangzik a bűvös hét és teli torokból akárhogy tiltják szólóban üvölti a légtérbe dölög a picsa és az elszabaduló pokol kapujában ágyából kirángatva pohár vízzel pofán öntve száját leragasztva könnyein keresztül nézi nélküle mihez kezdünk a nyolccal a kilenccel és a tízzel *** Nyolc. üres a polc. mindegy hányat számol össze fejben számot mire tart tapogatja a lakkozott fát ujjai néha elakadnak a befőttes üvegek lekvárlenyomatában hibbantja felpödri a port mennyi hely van itt hallja a háta mögül megvan a takonybéka szól hátra ide tettem a fajtáját párját ritkító izével lassan hátrál az ajtót behúzza maga előtt bal lába nagyujját a küszöbnek támasztja ráhelyezi teljes súlyát elengedi a kilincset