a rádiót kikapcsolom / most jobb hallgatni hogy nem / szólunk egymáshoz / felismerhetetlen / arcok vagyunk / egy kamion visszapillantó-tükrében

megvonás

tőled innen nincsenek lehetőségek nézni ki zuhog az eső egymást osztó kilométertáblák az előttünk haladó sor alatt tükröződnek behajló felüljárók a párás üveg a következő kijárathoz forduljon le jobbra tompán veszel levegőt a rádiót kikapcsolom most jobb hallgatni hogy nem szólunk egymáshoz felismerhetetlen arcok vagyunk egy kamion visszapillantó-tükrében egyikünket sem érdekli ki kapaszkodik szorosabban szinonimákon gondolkozunk jobban kifejezhetik a csöndet torkunkon akadt a következő kijárathoz forduljon le jobbra megelőzünk egy autót a sávokat vaskorlát választja el sebváltó kézifék bekapcsolod az ablakmosót takarítatlan bokrok alkalmi vécék valakik lehúztak bekapcsolták a vészjelzőt nem állnak meg nekik csak az idő telne gyorsabban amikor vársz tudod hogy nem érkezik a következő kijárathoz forduljon le jobbra bekapcsolod a rádiót a reggeli adást ismétlik nincs jel se hang csak kopognak a cseppek a szélvédőn leválik a sár az előttünk haladó kamionról tőled innen nincsenek lehetőségek csak nézni ki zuhog az eső haladunk előre ez most nem

amióta egybeolvadtunk

meg tudom enni az aprólékot hallom a reggel nyolckor tolató áruszállítót az ablakban látom azokat a színeket is amikre csak te szoktál figyelni pucolatlan ablakokat kihúzott függönyöket egy hangon beszélünk közös frekvencián így értjük meg magunkat

a telefonom ujjlenyomatolvasója a te érintésedre is azonnal felold a kamera nem lát különbséget egyformán gépelnek ujjaink ugyanezeket a sorokat írják ugyanazzal a címmel ez most nem vers csak a beszélgetéseink

levágod körmeinket kiszedem szemöldökünk iszol részegedem eszek jóllaksz este befelé fordulunk

azon gondolkozom ugyanazt álmodjuk-e

mozaik

nem hagytál magad után semmi élőt egy gyűrű egy óra pár fülbevaló két nem látott üzenet tegnap este részegen ami most otthonos az ingem nálad maradt hajszálak amik a párnába ráncolódtak két mosatlan borospohár behúzott függöny mögötti utcafények

a fal sokkal tisztább az árnyékoktól ott látlak bele ahol a fej nagyobb a testnél és hiába forgolódom nem tűnsz boldogabbnak valaha itt elmondtak egy titkot emlékszem nem tudtam megtartani

az ablakból innen egy nő egy plakáton vele álmodtam nem voltak szemei sem íze a hátam mögötti süppedésben egy fészekből kiesett fióka ragaszkodása

mimikri

kilépek az ajtón olyan ez mint amikor intesz a sofőrnek mert átenged a zebrán mosolyogsz hogy elfelejtsen akit nem ütött el mint egy félig felhúzott cipzár zubogó leves illata a lépcsőházban amivel jóllaksz mint amikor lefekszel az ágyra és várod hogy múljon a merevedés örülsz ha a ruhákat negyven fokon mosószer nélkül is kimossa a gép de végül is mindegy a kabátban amit kinőttem átveszem a színeidet ellapátolom a havat besózom a járdát leseprem a lábnyomokat hinta

nincs amiről ne tudnál zsákba teszem az este kint hagyott söröket mindent amiről eszedbe jut a gyerekkorod leseprem az átázott abroszt beviszem a kiterített lepedőt átlátsz rajtuk ahogy szemben süt a nap melengeti a szél a kerítésre akadt kutyaszőrt emlékszel szüleidre a kölcsönös kényszerre mosás után emésztőből felszivárgott pöcelé ahányszor hazajössz kikerülöm a járda melletti gazcsomót és látod a beforratlan repedéseket a falon csepeg a csap köhögsz a berőkönyödött ruhák szagától elfelejtem a szülinapod dátumát a lendület lemarja a rozsdát a láncokról lefekszem a fűbe a hintában ülsz eltakar egy fa előre hátra előre hátra