top of page

Kellerwessel Klaus verse

2021. márc. 8.
2 perc olvasás

lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam / és valami folyton meg akar születni bennem / palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak / cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem

 

A hetvenhét fejű herceg hajnali éneke hittem rég hogy a csillagok milliárdnyi reflektorok mind csak engem világít és menekülőútjaim már tudom hogy a csillagok milliárdnyi puskacsővég homlokomra szegezett simogató célkeresztek aszfaltszürke galambok a galambszürke aszfalton lovam taposd el őket utak menekülnek előlem elfutok én is előlük lovam békítsd össze mindet meg kell szoknom a hányingert lovam lába térdig kopott üveggé őszült hetvenhét hajam és valami folyton meg akar születni bennem palotáim mind megcsaltak száz útjaim szertehagytak cselédjeim elkárhoztak hetvenhét éve nincs mit ennem egyszer megmentettem a fele királyságot a másik felétől a király nem győzött hálálkodni a lánya kezét kértem finom volt mint fürtön lila véreres banánok csüngnek gerincemen a piócák lovam szelídítsd meg őket egy démon kihányta magából ezt az alkonyi világot és én azóta mondani akarok valamit lovam tépd fel torkaim hogy szokjam meg a hányingert? mezítlábas orvosok mindent jósoltak már nekem de egy se tudta származásom nem látták aranyló vérem nem tudták hogy mesék csak a mesékben léteznek hogy én ettem meg a hercegnőt hetvenhét éve várom hogy kiszabadítson a sárkány és felperzselje milliárd éjszakám az angyaloknak szárnyaik vannak az én bőrömből csak gyomorsav szivárog hogy tudnék itt lélegezni ha ki se látok az éjszakák mögül ha minden lépésnél nekem csapódik egy naplemente lovam se hallja már mit mondok csillagok! gyilkosaim! vájjátok ki szemeim mögül ti az embriót és ne ijedjetek meg ha felsír injekciózzatok belém valami megmagyarázhatatlant és sírjatok velem ha én is sírok te attól még szólhatsz ha itt vagy ha kitakarnak előlem a csillagok akikkel csak én bírhatok nem eszlek meg sárkányom ne félj majd egymásban bolyongunk amíg végül be nem omlunk mint két elvadult cseppkőbarlang hajnali énekünktől lángol majd az éj de szólj mielőtt még ezt az egészet kihánynám magamból hogy a leghalványabb csillagra szegezzem milliárd fényes homlokom lovam is lelövöm ha kell

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page