A kádban térdeltél, a fájások / ritmusából úgy fókuszáltál ránk, / mint egy másik síkból, tagoltan, / hangosan szólítottál minket, / szépséged is túlról jött, az egyre / fokozódó üvöltéseket / masszírok, néhány szó tagolta, / a vér hirtelen színezte vörösre / a kádnyi vizet.

Időhatár

„ezek csak jóslófájások, még egy hét legalább” (te, este nyolckor)

Még egy hét legalább, mondtad este tízkor is, meggyőző voltál, mint egy bitcoinügynök, meg is lepődtem, mikor éjfél után szinte durván utasítottál, hogy most már hívjuk a bábákat, negyven perc, míg ideérnek. Onnantól csak a tereket fogtam fel, a fürdő meg a nappali, közte a konyha, pedig tudnom kellett volna, hány perc telik el két fájás közt, vízzel töltötted meg a kádat, beletérdeltél. Közben A. hívott, papucsban futottam ki, a domb alján álltak meg, felcihelődtünk, felmérték, hol a fürdő, merre a konyha, mintha távoli rokonok ragadtak volna nálunk éjszakára. A kádban térdeltél, a fájások ritmusából úgy fókuszáltál ránk, mint egy másik síkból, tagoltan, hangosan szólítottál minket, szépséged is túlról jött, az egyre fokozódó üvöltéseket masszírok, néhány szó tagolta, a vér hirtelen színezte vörösre a kádnyi vizet. Közben L. felsírt a szobában mi lenne, ha behoznád kérdezte A., én meg néztem rá, hogy tényleg a vérfürdőben üvöltő anyjához hozzam be, de nem volt jobb ötletem, a vécé tetején ültünk, már nem sírt, érdeklődve figyelte, mi történik a kádban, mint aki többet tud az egészről, mint mi együttvéve, a végső kilökésről pont lemaradtam, hallottam, hogy szörcsög a kis lény, minden csendes lett körülöttünk, csak a szörcsök ritmusa hallatszott, mintha az idő lépne vissza a térbe. Borbáth Péter író, túravezető, főként Latin-Amerikába visz utakat, eddig két mesekönyve jelent meg Sündör és Niru: Sündör nyomában, Sündör és Niru: Együtt a Pörkeföldre. Legutóbbi fordítása: Afonso Cruz: Időtlen napló.