mi majd küzdjünk meg / ha már felültettek minket / a drótra mert / most jön még csak a java / amikor a tenger mélyére / rejtik a vezetékeket / ott rejtőznek el mint / az őslények

Amikor megdicsértem mennyi mindent tart a boltban azonnal rám szólt hogy ne merjek semmihez se nyúlni csak akkor ha fizetek érte mert a matatástól eltompul a technológia sőt magától is gyorsan elavul legalább én szíveskedjek már békén hagyni amúgy is nehezen adja el

hogy ne szennyezzek körbe mindent a terem végébe kísért egy poros dexion polchoz ahol a hitványabb csecsebecséit és a ceruzaelemeit tartotta inkább itt hajoljak le és válogassak mondta de góliátból nem tud adni mert mind elfogyott még kedden nyilván nem hagyott magamra gondoltam azért nehogy zsebre vágjak valamit helyette elkezdett szakmázni hátha kíváncsi vagyok rá mert hogy nem vagyok környékbeli azt látta rögtön nem is hibáztat érte mondta hogy nem vettem észre amikor bejöttem ide mit is? kérdeztem hát a drótokat! válaszolta a bolt előtt szerelik húzzák nem lehet átlépni rajtuk túl vastagok aztán a vállaikra hengerelik és visszafeszítik az oszlop tetejére ki bírja ezt követni? Maga tudja? hát nem értem kezdtem volna de nem hagyta végigmondani simán folytatta hogy a bolt már régen itt volt és az oszlop csak utána került ide és először egy oszlop volt és egy vezeték aztán egyszerre minden irányba nőtt a csáp telefon után kábel tv és nem ismer rá az égre mert pont az ő helye fölé tették a trafót persze van hozzá sok gigás júpíszi de azért nekem bevallja hogy sorrendben ő csak a gyuraszelig tudott bármit is kimondani később feladta a többivel nem is kísérletezik sőt már nem foglalkozik velük csak áll és figyel ha ideje van és én csak ne hülyéskedjek egész életében tanulta merre halad a szakma de csak azért mert öt hónappal a nyugdíj előtt már nem fog váltani neki is lehet elege higgyem el hogy az utcakép megutáltatta vele még a pecázást is a damil miatt hogy kaparja a ráncait a homlokán neki már más kellene mert ezt itt majd mi fiatalok megoldjuk mi majd küzdjünk meg ha már felültettek minket a drótra mert most jön még csak a java amikor a tenger mélyére rejtik a vezetékeket ott rejtőznek el mint az őslények és közben minden vezetéknélkülivé válik felfelé sugározzák a hullámokat a fejek mellett cikáznak láthatatlanul mert nekünk nehezebb lesz higgyem el nehezebb mert mi már nem fogjuk látni hova építik a trafókat a fejünk felett

amikor elgémberedett a lábam kihúztam magam és letettem a pultra egy csomag ceruzaelemet borotvához másmilyen kell de direkt olyat választottam amit mindketten ki tudunk ejteni persze megörült neki meg is köszönte hogy ilyen jót beszélgettünk beütötte a kasszába és megkérdezte szoktam-e rádiót hallgatni nagy ritkán feleltem bólintott és nyugtatólag mondta hogy ne aggódjak az előző miatt majd ez is megoldódik más bajok is érhetnék az embert aztán a kezembe nyomott egy viharvert szokol rádiót fogadtam az áldást és kimentem az utcára kezemben a grátisz jutalom csillagmatricás analóg szentkép de fogni rajta semmit nem lehet mert szerencsére már kiszedte belőle az összes drótot