netán keringésbe áll, / foglyul esik egy fagyhalott / aszteroidaöv mögött, // tőle pont teleszkópnyira / a napciklusonként szűkülő / termékenységi sáv.

Félremegy

Mint régmúlt törmeléke az öncsonkoló ősindulat húsából kiszakított mennydörgő rögök ütközéseinek, úgy sodródik időtlen sötétségben, csillagrendszerek között. Sebessége meg se mondható, amíg mérni sincs mihez magát. S ha lesz: vajon pályájuk egymást hol szeli, ez lesz-e a nap, amelybe végül becsapódik, vagy épp csak félremegy, s a lendületben eszméletét veszítve parittyaként hajítja önmagát tovább, netán keringésbe áll, foglyul esik egy fagyhalott aszteroidaöv mögött, tőle pont teleszkópnyira a napciklusonként szűkülő termékenységi sáv. Égésszag soha – mindig ebben maradunk utána a villamosig aztán elkísérsz én mindig rágyújtok egy cigarettára mindig ott a sarkon túl a villamosmegálló mindig elfelejtem kettőt szívok ott vagyunk te lomha füstjét bámulod kezemben egy viharvert tátra mindig éppen érkezik te ezzel mész tovább hát jó megyek veled a csikkemet kidobni nincs szivem – eldekkolom most már estig ettől bűzölöghetek egy megállót végighallgatunk az égésszag belénk kapaszkodik belakja szád a szám szaga – aztán megbeszéljük azt hogy itt vagyunk megint az örs vezér felé eltelt ismét egy meddő éjszaka valahogy mindig itt találkozunk – hiába minden szándék hogy soha Körtesi Márton (Pécs, 1990) műszaki szakszövegíró, a JAK és a FISZ tagja, verseket ír. Kerber Balázzsal közösen vezeti a Litmusz Műhely irodalmi podcastot és estsorozatot, melyben közös élő versírásra kényszeríti vendégeit egy dobókockás ihletgenerátor segítségével.