Völgyi Anna versei
akkor is dúsak a lilaakácok, ha / menetszél éget, és / lenn a sok mályvacukor már / izzik a nyárson. // kirándul szerdán, a térképen, úgy / veszi észre, mi várja délen, / mennyi tó, mennyi hal / papírra nyomja
délen becsomagol, elkészül, de eltéveszti a számot, így hajthat végig a sétányon, ott akkor is dúsak a lilaakácok, ha menetszél éget, és lenn a sok mályvacukor már izzik a nyárson. kirándul szerdán, a térképen, úgy veszi észre, mi várja délen, mennyi tó, mennyi hal, papírra nyomja, tábortüzet hogyan rak nádból, s a község határa azóta lángol. hallgat lakókocsi, földút, hattyú, harcsa, az ágak, víztükörben tejút, parázs? lassan égnek a házak, hamvak a hídon, pattog a fa, leszakad, süllyed a csendben, felkel a nap. vízesésem keresőmotorok mesélték, vízbetörések után lakatot hogyan kapott az annavölgyi bánya, ma turisták látogatják, hajdan örmény állampolgár sírja. a rendszerváltás embertelenül hatott a társadalomra, a veszteseket sebesen lehagyta. egy viszályba fulladt kereskedés a kőbányai piacon nyereségvágyból különösen rosszul végződött: lovasok leltek holttestre a vízmosásban. Völgyi Anna 1991-ben született Körmenden, biológusként dolgozik. Próbál ledoktorálni, de a versírást jelenleg érdekesebbnek találja a szigorlati anyagnál. Harmadik regényén dolgozik, a második megjelenése folyamatban van.

