top of page

Markó Béla verse

2022. márc. 23.
2 perc olvasás

Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb. / Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen / képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan / ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött / forma. Lekerekített élet. Nem húzom / a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint / nem húztam sohasem.

 

Fél pár cipő

 

Olyan a szabadvers, mint egy gyárudvar. Szanaszét heverő vasak. Üres raklapok. Hatalmas betongerendák. Karvastagságú színes huzalok. Rozsdás targoncák. Használt gumiabroncsok. Úgy tűnik, lehetne mindent máshova tenni. De mégsem. És ez a szép. Beszélhetnék az íróasztalomról is. Könyvek. Iratcsomók. Cédulák. Barna cserépvázában golyóstollak, papírvágó kés, ceruzák. Mellette öklömnyi lávadarab. Izlandról hozta Balázs. Bronz fényképtartó lándzsával, elefánttal, Kenyából kaptam. Jegyzetfüzetek, mindegyiknek más a rendeltetése. Az egyikbe például azt jegyzem fel, hogy mit hol közöltem. A másikba, hogy rólam mit írtak. Bár inkább csak a fontosabbakat. Mindenképpen van összefüggés a szétdobált tárgyak között. Nem az országutak, hanem az erdei ösvények rendje, a legkönnyebb vagy legrövidebb kapcsolat. Kezdem észrevenni, hogy idegesít. Rontom el a rontást. Bontom le a bontást. Vagyis rombolom a rombolást. Íme, itt van a bizonyíték, hogy telitalálatra vágyunk. Ne legyen szabad a szabadvers. Ha éppen kilóg egy sor, igazítom. Ne legyen hosszabb. Vagy ne legyen rövidebb. Keresem folyton a szinonimákat. Szétverem a szabálytalanságot. Nem úgy gesztikulálok, ahogy a legjobb. Hanem fegyelmezetten. Ami természetesen képtelenség. Nézem, ha így haladok, lassan ismét szonett lesz belőle. Vagy más kötött forma. Lekerekített élet. Nem húzom a cipőfűzőt magam után. Igazság szerint nem húztam sohasem. Most csak érzékeltetni akartam a dilemmámat. Vagy paranoiámat. Nem lobog utánam a sálam. Nem csúszik félre a nyakkendőm, mint más költőknél szokás. Nincsenek elvarratlan szálak. Ha mégis, rögtön elvarrom őket. Hiába minden, nem tudok szabadverset írni. Szabadvers nincsen. Szabadság sincsen. Talán csak a szótárban. Mint fél pár cipő baleset után az út közepén.

 

 
 

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
Taizs Gergő: jónás véletlen egybeesése

hiszek egy hullámzó megváltásban / hiszek a perisztaltikában jónás véletlen egybeesése kicsúszott kezéből a bögre de nem tört össze koppant az ébredés és az első kávé közti szűk résben cukor hely

 
 
Karácsony Orsolya versei

Nem szabad elfelejtened: / csak átutazóban vagy. Kihallgatás Nem tetszik itt neked. Tüsszögsz a súlyos drapéria porától, az elsötétítésben nem hiszel, neked nincsenek titkaid, áttetszővé v

 
 
Sebestyén Ádám versei

Kikötőink, / a fagyizók, földszinti üzletek sorra bezártak Eszkaton Kopár magaslaton ér az utolsó nap. A völgyben már tombolnak a fák, haragjuk égre lobban, ítéletre készen. Otthonaim is lehettek

 
 

IMPRESSZUM

© szifonline

Felelős szerkesztő: Szép V. Árnika

  • White Facebook Icon
  • White Instagram Icon

líraszerkesztő: Pintér Kitti

prózaszerkesztő: Borcsa Imola

a weboldal grafikái Veréb Csilla munkái

bottom of page