Ha el is jön a végítélet, / a kárhozottak összerakhatják a környéket, / javíthatják a hibáikat.

Kisiklott

Alkalmas vagyok, mint egy lakótelep – töltődik, zuhanás, gázáremelés. Sok hang kis lyukakon is kifér, és senki se tudja mitől élénk a part szélén tengermosástól szivacsos sziklákban mozgó serény hangyaboly. Egyszer a körzetbe látogatott egy piktor, megrajzolni mindent, ahogy most van, ne lehessen elfelejteni, és majd ha változik, újra visszarendezhető legyen az ő képe szerint. Ez érdemesnek hangzott, de jobb lett volna még a tizedik század alkonyán. Ha el is jön a végítélet, a kárhozottak összerakhatják a környéket, javíthatják a hibáikat. Csakhogy az ítélet késésben van, ezért sokan úgy hoznák el, mint a gyorsvonat, de az első állomásnál nem jutnak messzebbre, ha nem stimmel a járatszám. Ezt is eredetileg vasúttelepnek kellet volna írni, ahogy akartam, csak ha alkalmatlan, az még nem vigasztal, hogy legalább igaz volt.