Gyereket szül rákosan, / rákkor és apálykor, / dagálykor, // nem ragály a kór, / parókája / pár rákja tükre, / áttétes / ár-tükre, apály-tükre, / dagályszürke.

A Szenti-medencében hallottam Kemó Berekfürdőn egy medencét egymás közt nyuggernek hívunk, sokan kacskaringósként is emlegetik; én Szenti-medencének is nevezem, az idén tíz éve elhunyt Szenti Ernő emlékére, akivel 2002-ben, első ottjártamkor, a Berekfürdői Írótáborban (ma Berekfürdői Körmendi Lajos Írótábor) szobatársak voltunk. Sok a lengyelül beszélő a Szenti-medencében is, nem véletlenül lehet több helyütt kiírva nyelvükön is, hogy mit szabad, meg mit nem, mi ajánlott, mik az összetételek. Egy alkalommal egy lengyel csapat vagy egy csapat lengyel a Kemó (Chemia, 2015) című, Bartosz Prokopowicz által rendezett (és részben írt) filmdrámát emlegette. Csapata után néztem, beszélgetésükbe imígyen szólok bele. A nő teljesebb a Holdnál, árkor és apálykor szín-szívre és szín-észre képes hatni, bárhol, bármikor képes túlélni mindent. Nem színlel. Gyereket szül rákosan, rákkor és apálykor, dagálykor, nem ragály a kór, parókája pár rákja tükre, áttétes ár-tükre, apály-tükre, dagályszürke. Dagály-szűkre méri idejét, a hátralévőt, színt szül rákosan mégis, és színt nevel, aztán parókája gyerekjáték lesz, színültig félhold, telihold, félholt, teliholt. A nő a Napnál teljesebb, napkitöréskor szájra és szóra képes hatni, a férfi sehol, semmikor nem érti ereit, neveletlen erejét. Hogy mi folyik le benne akkor, hogy mi folyik el, magzatvíz vagy a víz maga a szín-vázból, nevetlen por és nevetlen hamu, Hold és Nap, paróka és a túlélő férfi, a gyermek, a jólnevelt áttétek, a sugárzó élet, mindhalálig erő, kimért idő, kimart ítélet. A nő a Hold, a nő a Nap, a nő az erő, a földrengés szaga, anya aranyhaja, az élet paróka, vendéghaj-szín, pótolhatatlan hullása a sötétnek, hallása világnak, a múlhatatlannak. A nő az erő, a túlélés maga, a férfi csak ámul, színleg Napja lenne, Holdja, de képtelen fölfogni, hogy ár után dagály, vagy fordítva netán, az apályig el se jut, se Hold, se Nap, se csillagok, csak a nő, csak a nő ragyog, a gyermek, és játéka, a paróka, a felszín nyugodt, akár földben a halál-illatok. A terápiában nem az fáj, hogy megfelelő színű, anyagú parókát találjon a hölgy, egy idő után talál, a terápiában az fáj, hogy nem tudni pontosan, meddig használhatja, csak azt, hogy nem sokáig már. Élethosszig ugyan, de az fáj, hogy a hossz belátható, tudható, el lehet dönteni előre, ki dobja ki a parókát, és azt is, hogyan: a munka ezen részével megbízott mibe csomagolja, és a szelektív gyűjtőbe tegye-e, milyen hulladékkal együtt célszerű kivinni a házból. Vass Tibor költő, képzőművész, 1968-ban született Miskolcon. A Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztője, a Magyar Küldeményművészeti Társaság alapító elnöke. Alapító tagja a Magyar Írószövetség Avantgárd Szakosztálya Bohár András Körének, a Magyar Elektrográfiai Társaságnak, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Szépíró Tagozatának. 2021-ben a hernádkaki Vidám Páva – Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház alapítója. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, a Szépírók Társaságának, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának. A Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. 1989-ben Nyíregyházán tanító-népművelés szakon diplomázott. Kassák-díjas (1995), Szabó Lőrinc-díjas (2003), József Attila-díjas (2009). 2019-ben a Tokaji Írótábor Hordó-díját kapta. 1995-ben elnyerte a Közép-Kelet-Európai Képeslap nemzetközi mail art kiállítás fődíját, 2002-ben a XXI. Országos Grafikai Biennálé közönségdíját, elismeréseket kapott a Miskolci Térli Tárlaton (2005), a Matricák Kisméretű Elektrográfiák Nemzetközi Kiállításán. Az utóbbi években Budapesten, Nagyváradon, Szekszárdon, Sárospatakon, Miskolcon, Berekfürdőn mutatkozott be önálló kiállításokon. Legutóbb díjazták a Magyar Alkotóművészeti NKft. Ady-pályázatán, a Wekerle Grafikai Pályázaton. Legutóbbi kötetei: El, Kondor, pláza (versek, elektrográfiák, 2018); Két sem közt (versek, elektrográfiák, 2020); antológiaközlései: Az utolsó indiánkönyv, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021; Kik vagytok?, esszék portréfotókról, Műcsarnok, 2021; Mesék a dombról, Avasi Borút Egyesület, 2021; AZ10, a tízéves Ambroozia folyóirat antológiája, Győr, 2021; „Átfénylik rajtuk”, Mészöly Miklós 100. születésnapjára, Kalligram, 2021. Róla szóló irodalom: Szalai Zsolt: Sem.rendszer – a nyelv színe-változása Vass Tibor költészetében (kismonográfia, Parnasszus, 2018).