a kijevi metróban csecsemő született / az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra / gondolok / hogy a nő a többiekre való tekintettel / némán tűrte vagy nem foglalkozott / a hangerővel / a méhösszehúzódásokra amik a világra / segítik az új életet / volt-e szülésznő a közelben / vagy mindent kizárólag ösztönösen / hányan néztek oda / hányan fordították el a fejüket

Minden rendben életem

akadozva megy le a leves időnként abbahagyom leteszem a kanalat hagyom elmerülni a borsószemek között azokra a nőkre gondolok akikbe hetekkel ezelőtt megérkezett a hír hogy anyák lesznek borsónyi életet hordoznak a testükben a szívük alatt most pedig bombák robbannak felettük a magasban

hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked két falat között rád mosolygok széles vigyor a válasz nyelvöltögetéssel hogyan tudnám ezt elmagyarázni neked

minden rendben életem

mert olyan nincs és mégis van egy ember úgy dönt hogy fegyverrel hadsereggel nekimegy egy másik országnak egy reggel úgy ébred fel hogy ölni fog hogy igen őt is anya szülte és látod valahol mégis elveszett

minden rendben életem

ha azt mondom ilyenek a felnőttek meg akarsz majd állni az időben ha azt mondom gyerekes a viselkedése túl korán szeretnéd kinőni a legszebb éveket

hosszú sorok a határátkelőhelyeken rövid ebéd mert mennél a játékaidhoz a szivárványos gyönyörbe nők tenyerei a néhány hónapos életeken a férfiak térdén a szinte kitapintható félelmen

se előttem se mögöttem nem hullanak lövedékek táncoltatom a mackót körbe-körbe felhúzom zenél nevetsz valaki tölt lő sebesít reszkető szervek sejtek tente tente tengerecske ásítozik a lelked ők alvás helyett menekülnek

erre nincs mentség nincs magyarázat csak tépelődik az ember a franciaágyban a matracon a kanapén a vackán a járdaszigeten kivési az álmot a fejéből az undor a saját fajától

hogyan magyarázhatnám ezt meg neked

reggel vastag mosolyokkal simogatjuk egymás arcát de emberek kíméletlenül hosszú sora ha néhány órára megpihent is nem tudta kialudni a háborúból magát mekkora bátorság kell lehunyni a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel mennyire kell fáradtnak lenni hogy a görcsös félelem ellenére lehunyd a szemed egy bombarobbanás ébreszthet fel

beleveted magad a szokásos produkcióba némelyik sikkantásodtól megijedsz minden rendben életem mivel nyugtat a nő akinek a gyereke megfeszíti magát a sorban tüntetőlegesen megáll követeli az apját a halál vagy a harc közül melyik lehet a vigasztalóbb

a kijevi metróban csecsemő született az elviselhetetlennek tűnő fájdalmakra gondolok hogy a nő a többiekre való tekintettel némán tűrte vagy nem foglalkozott a hangerővel a méhösszehúzódásokra amik a világra segítik az új életet volt-e szülésznő a közelben vagy mindent kizárólag ösztönösen hányan néztek oda hányan fordították el a fejüket a baba felsírt-e a már napok óta síró felnőttek között mihez kezdtek a méhlepénnyel a vér nyilván a többi közé keveredett

minden rendben életem

az otthon helyett hova mennek az új családtaggal bővült fényes hazaút helyett hova mennek az óvóhely meddig óvóhely lehet-e a fegyverropogások dallamában eleget enni a tejtermeléshez tente tente tengerecske kell-e altatót dúdolni vagy a puszta létezésben kifárad a néhány napos lélek

magukra hagyott játékmackók arcáról leesik a gombszem a detonáció következtében súlytalanul landol a műanyag a szőnyegen de mi van a szívvel ha leválik hova essen

Ma

ma nehéz amíg alszik fél órát megiszom az alkoholmentes citromos sörömet vérré válik bennem mintha pezsgőznék szilveszter este a zokniján összegyűrődött fülű oroszlán nézi a bűnbeesésem nem látja a feliratot hogy 0,0% nem is tudom hogy én ma hány százalékon vagyok csak a csontok szúrását érzem ahogy ólmos súlyukkal feszegetik a hús határait ahogy közeledik az este egyre jobban radaroznak hogy mire ágyba kerülök a lehető legélesebben fájjanak túl messze a megszelidítés mindjárt megágyazunk az éjszakának ma nehéz voltam nem bírtam el a gondolataimat anya voltam semmi más a megválaszolatlan levelek a szemhéjaimat nyitogatják takarodj világ a csontokban lüktető fehér zaj kiszorít minden mást olyan nyomással nehezedik az éjszakára hogy idő előtt hajnallá préseli a csillagokkal teli száját ma a medencecsont van küldetésben a matrachoz passzírozza a testet nincs hely a hátonfekvéshez lélegzik keresztben fekszik széttárt végtagokkal lélegzik csak ez számít a csatlakozási pontokhoz kapok hogy megmérjem az izületek lázát minden nap ugyanaz a fölhajtás néma háború a kék ágyneműégen ma nehéz nehezebb legnehezebb mindig van egy első alkalom ma anya voltam és semmi más

Önkielégítés

ki a fényre néha korábban is amikor kézenfogva mentünk az utcán becsuktam a szemem néhány másodpercre átadtam magam a vakságnak a napfény mosta az arcom és nem láttam semmit de semmit Palicson nincsenek járdák az úton tolom a gyereket belekapaszkodok a babakocsiba kinyújtott karral becsukott szemekkel áztatom magam a fényben Tolnai Ottó pont idelát az ablakából ha most kinézne talán megírná versben a nőt aki nagykabátban fürdött a télben