Hiába kérdezitek újra meg újra, / hazahoztuk-e a szennyest, / újra meg újra azt feleljük, nem, / hiszen magunkra mosunk. / Habár rossz hőfokon.

Mi, akik a rendszerváltás után születtünk, gimnazistaként rímbe szedjük a véleményeteket a rendszerváltásról, és ekkor egy darabig úgy tűnik, mi leszünk a Gondolkodó Nemzedék. Habár az országos versenyen emléklappal szúrják ki a szemünk. Ezután már jellemzően eltűnünk a süllyesztőben. Kipukkad a buborék, nem kár, csak a humorért. Habár még rímelünk. Hiába kérdezitek újra meg újra, hazahoztuk-e a szennyest, újra meg újra azt feleljük, nem, hiszen magunkra mosunk. Habár rossz hőfokon. Kiabáljatok csak a tévével, nem mi szerepelünk benne. Sem az ellenséges, sem a baráti csatornán. A kocsmában mellesleg nem csak berúgni lehet. Habár berúgunk, hogy jól szerepeljünk. Ne féltsétek a Gondolkodó Nemzedéket! Érzelmileg bevonódunk, hogyne. Maradt bennünk tartás, senkit nem gyűlölünk jobban, mint akit gyűlölni tanítottatok. Habár magunktól is elhatárolódunk. És előre tudjuk, hogy a vasárnapi ebéd fölött majd mély lélegzetet vesztek, édes gyermekeink, megöregedtünk, szóltok, és felteszitek a kérdést, amire csak mi adhatunk választ, habár lemondtatok rólunk: akkor végül is, hol van az igazság? Lehet, ekkor összerezzenünk, de kiálljuk a farkasszem-próbát. Nem a széleken, ahol kerestétek, és nem is pontosan középen, ahol a leglustábbak keresik, feleljük húsleves-gőzben, habár nem mondunk konkrétumot, mert rendszerváltás után érdemes lesz tiszta lappal nyitni. Itt, ni.