a zuhanástól menekülni nem lehet, / a tüdő tágul a ritkás levegőben, / lassan éghetővé válik.

éghető ha sötétség, legyen teljes, legyen semmi megfogható. csendes sírás a falon túlról, a szem előtt súlytalan tér kavarog. kósza inger veszi el az érdeklődést, eltűnnek égig érő fák, körbelengnek képzelt eufóriák. tombolás erre nem járt, csak a mindenkori amnézia, annyival egyszerűbb, annyival habkönnyűbb, kitöltetlen kórlap, szenvedés nélküli elszenvedés. valaki magába merülten bolyong az utcán, ábrázatán új, távoli másik. a zuhanástól menekülni nem lehet, a tüdő tágul a ritkás levegőben, lassan éghetővé válik. vetített képek fehér falon, bomlott szövetű jelenben akaratlan merengések, a születésre senki sem emlékszik. széles út izzik burok alatt, az időt az elme töredékekből rakja ki, az otthonos idegen belevakul a napba. megépült a homlok mögötti fal, s mielőtt a fény az arcába olvadna, a hős elégedett álomba merül. Antalovics Péter 1993-ban született Zomborban. A középiskolát a zombori Veljko Petrović Gimnáziumban végezte, majd az újvidéki Magyar Tanszéken tanult. Költő, újságíró. Két önálló verseskötete jelent meg a Forum Könyvkiadónál: Örökszoba (2014), Távoli pólusok (2019).