elpakolva megszűnik / a honnan halmaza mostantól / minden és sehova / között keresi bolyongási szögét / hamubasült kihűlt megrágott / régenízű látvány az ablakban / fordítva betett filmtekercs

Vakvágány

vagonok szagát issza a bőr mint húsvétkor a rossz kölnit egymásra rakódik utakkal tekervényes illathálóing hol legyen haltenger kizakatol veled a torkolatig másvilágba dugott fejed

kissé meggondolatlan vágtában megtanulod lassan hogyan kell felülni a lóra háttal talánybokor kőbálvánnyal tompán puffanó egyenként fesztében pattanó idegszálak akkordja

elpakolva megszűnik a honnan halmaza mostantól minden és sehova között keresi bolyongási szögét hamubasült kihűlt megrágott régenízű látvány az ablakban fordítva betett filmtekercs

felszállni nem volt kétség körbefutástól megszédült búgócsiga hangja sebes zónázó ícé masiniszta klasszikus nyúlnevek levegős hangzókkal tedd le a pakkot már telemarkoltad honvággyal nem fér bele mazsolányi reggeli arcod se

Kelyhek kettes

Mikor lesz tele, amit legalább tizenkétszer kiittunk? Lucskos újjá- töltögetés, levedlett életek helyén megkövült madarat találni. Ehhez hátra kellett nézned. Kettérepedt közönyünk kamu aranybevonata, műbőr tarkómon celofán kéz nyoma. Letéphetjük. Ki merem inni, ha te is, akkor nyerünk még háromszáz évet, hogy a megfáradt csatornarendszer kiköpje sarát.

A víz ürügyként éri csak a domboldalt, míg átfolyik ezerszemén a rögpislogás. Hermész, te most rejtegetsz valamit az értetlen vigyor alatt, vagy jobb híján átutazóban a saját szarkád lábnyomán?

Parainesis

Fogod magad és megdicsőülsz, spontán. Nem kell sok fából vaskarika. Neked az orrod különös Achilles-inad. Sztüx vizéből csupán ez a pöcök kandikált. Apád dolgos kezétől formálódott másolatod. Életre kelni, ez még megvan, látom. Gyerekkorod körömalatti piszok a satutalpon. Nincs más hátra, menj az orrod után, igazat szólj! Mondom, ne hazudj, érted? Nem nagy cucc. Szökni se kell mindenáron, de tegyél egy próbát! Legyenek rablók, betyárok, lidércek, sorsrontók, szóval félelmetes banda. Szegélyezze iskola és börtön utad! Orrod végig cövek. Szinte látom, magadtól is kitalálod, hogy változz szamárrá, és faljon fel a cet. A végére tele a tarisznya, lényeg, hogy a megfelelőre markolj rá, belátás kerüljön kezed ügyibe! Hass, alkoss, gyarapíts! Járt utat a járatlanért sose, fabábú! Hosszú még az út.