a pincében nincsenek tükrök. csak lámpák. / anya rám néz a haldokló fény alatt. / ha néha találkozni akarok magammal, / barna szemében igazgatom a koszos tincseimet.

nincsenek tükrök 1. a pincében nincsenek konzervek. csak ivóvíz és harapható félelem. teleesszük magunkat remegéssel, egyre vékonyabb mindenki. ha eléggé lefogynánk, elrejtőzhetnénk a fal repedéseiben. akik bombák alatt születnek, vajon túlsúlyosak lesznek vagy anorexiások? 2. a pincében nincsenek rádiók. minek? mire bekapcsolnánk, már nincs se adás, se állomás, se bemondó, se hallgató. hírek nélkül is tudjuk, mire számítsunk. bezúzom anyám arcát, ő az enyémet. ha eléggé ocsmányok leszünk, talán nem minket visznek el. 3. a pincében nincsenek tükrök. csak lámpák. anya rám néz a haldokló fény alatt. ha néha találkozni akarok magammal, barna szemében igazgatom a koszos tincseimet. nézem a plafont. a világ felfordult tengelyét. helyet cserélt a két ős-reflexió. idelent az élők kushadnak némán, odafent halott apák őrzik romjainkat. Vigvári Tamás 2003-ban született Budapesten. Korábban jelentek meg versei a litera.hu és az aFüzet irodalmi portálokon. Különleges ismertetőjegye, hogy mindig elírják a nevét, ezért számára minden bemutatkozás egy betűzőverseny. Szeret verseken gondolkodni, néha még le is írja őket, bár ez ritka eset.