Amikor a másik teste / már elég kemény / és fel tudja állítani, / óvatosan felmászik / rajta. Nem marad / tovább, hogy ottvesszen / az izmok elernyedése / után, a bélsár bűzében. / Fentről egy bottal / megpiszkálja, / mire a másik eldől.

Áll két ember a gödörben. Az egyiknél pisztoly. Ráfogja a másikra. Lelövi, egy a fejbe, egy a szívbe. A szemében közös életük filmje. Egy nap telik el, míg eljön a hullamerevség – megvárja, semmi ez a korábbi évekhez képest. Végiggondolja, mit kell tennie a nyomok eltüntetéséért. Amikor a másik teste már elég kemény és fel tudja állítani, óvatosan felmászik rajta. Nem marad tovább, hogy ottvesszen az izmok elernyedése után, a bélsár bűzében. Fentről egy bottal megpiszkálja, mire a másik eldől. Földet hord rá, a végén száraz avart, gallyakat is. Nem keresztbe, erre figyel, pedig nem vallásos, csak eszébe jutnak elföldelt hozzátartozói, sírjukon a jellel. Végül elmegy onnan. Elfelejt mindent, és normális életet él.