soraik közt bajuknál is feketébb / és sok nagyon sok az alvadt vér

alvadt vér Bánki Évának szeretem a nők versét simogat kamaszlány szerelmük majd követel még-még köves körmük kicsalja vérem míg szívem részegítik dallal elforgatják bent a pengét ujjuk féltőn kitakar-betakar ölükbe eltemet soraik közt bajuknál is feketébb és sok nagyon sok az alvadt vér víztükör tó lenni végre dús hegyektől ölelt csókját inni az égnek egymásba olvadni holdas pőre éjen holdas pőre éjen egymásba olvadni csókját inni az égnek dús hegyektől ölelt tó lenni végre félek mert nem Kerités Péter – Pí-tá-nak félek mert nem félek már mit tanít az élet ha egyszer vége ennyit se zavar megérint egy szellő és a tó tükrén múlhatatlan zenét kavar Villányi G. András az ELTE angol szakán végzett, majd Japánban töltött öt évet, Basó haikuját, illetve Szaigjót, a 12. századi buddhista szerzetes-költőt tanulmányozta a Kóbe Egyetemen, ahol MA-tézisét utóbbiból írta. Majd a „legnyugatibb” egyetemen Oxfordban folytatta japanisztikai kutatásait. Verset és prózát ír, fordít japánból, angolból. Saját válogatású és fordítású kötete – Zilált hajam és szomorú játékok – két századfordulós japán szerző tankáiból 2003-ban jelent meg (General Press). A papagáj meséi mesekönyve felnőttgyerekeknek 2011-ben (Fapadoskönyv). Tükröződések című verseskötetében (Scolar Kiadó 2011) Szaigjó vakáiból és saját költeményeiből, prózáiból alkotott dialógus-kollázst. 2005-től az évente megrendezésre kerülő Független Irodalmi Napok (FIN) tematikus kamara-versfesztivált szervezi. 2011-től a Szépírók Társaságának tagja. Versei, fordításai eddig az Ezredvég, ÉS, Hévíz, Mozgó Világ, Műhely, Nagyvilág, Napút, Új Forrás, Pannon Tükör, Pannonhalmi Szemle folyóiratokban és az ÚjNautiluson jelentek meg.