Kis Marcell: matyó rózsa
Ismeri paramétereinket, / az elszökött és / kidobott kutyák / vizelettípusát, / a műanyagevő madarak / lecsöpögött, fáradt foltjait. / Nem akar sokat, / de én tartok tőle. / Nem értünk hozzá.
Valamit elmértek. A matyó rózsa félelmetes. Tegnap este a vasút mellett egy elkerített holdudvarban biológusok mérték le az első valódi hajtásokat. Nem erkölccsel táplálkozik. Port és szúnyogokat vagy bedarált szerves anyagokat szív fel, érzékeny és tömör. Ismeri azt, ami a kukák tartalmára jellemző. Ismeri paramétereinket, az elszökött és kidobott kutyák vizelettípusát, a műanyagevő madarak lecsöpögött, fáradt foltjait. Nem akar sokat, de én tartok tőle. Nem értünk hozzá. Ül piros húsos virágával, okosan nyújtja oldalsó hajtásait, osztódnak sejtjei, mégsem tűri a fényt. Gyökerei ‒ fúrás lassan ‒ becsatlakoznak a sínszálak párhuzamába; a vasút alá néz. A kertek alatt lassan a házakra nő: gyűjtögetni. Ahol friss a talapzat, megállapodik az érintéssel. Egy közös van bennünk: a lakosok emésztőnedv-hangjai összezörrennek a növekedést segítő gyökérnedv nyikorgásával. A töve roskadás gyenge. Ha felrúgom, rajtam marad a szaga. Ha nézem, felhasítja a változást. Végül kipattintom a bicskát, és levágom a felém nyújtózó sötétzöld, puha hajtást. Kis Marcell Miskolcon született 2001-ben, Mezőkövesden él, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem magyar-történelem szakos hallgatója. A líra mellett tudományos szövegek írásával is foglalkozik, illetve helyi zenekarokban basszusgitárosként tevékenykedik.

