Azt mondtad, láttad / a tónál két hete, és most / megmutatod a halálról / készített filmedet.

A kő, a víz és a fényben oldódó kényszerek A sarokban fehér medve ácsorog, arra vár, hogy kiverje a fejéből önmagát. Azt mondtad, láttad a tónál két hete, és most megmutatod a halálról készített filmedet. A lassított felvételen a vízfelszín távoli gyűrűket képez, a koncentrikus körök, mintha egymást kergetnék, egy pontba sűrűsödnek, cseppeket vonz a vízbe vájt nyílás, felhabzik a tölcsér: szülőcsatorna, míg végül lomha loccsanás, kiszakad belőle a kő, visszatér oda, ahol emlékei szerint sosem járt még, felül- emelkedik a felületen, kimért ívet követve eltűnik a képről, bele- hull az ismeretlen, éteri magányba, ahogy elkezdődött, úgy ér véget, csillámló tükörré simul a tó, benne lebeg fürkésző tekinteted és fejed felett a fény. Nyomortükrözés Ez nem helyhatározó, hanem a pólyába csavart csecsemő szögesdróton fennakadt mosolya. És nézd, ez a skandináv klímaszorongás helyett a kiszáradt folyómeder iszapráncai közt haldokló műanyagpohár. Ez nem az egyrétegű vécépapír, hanem az arcra bukott kisgyerek és a dögkeselyű története. És nézd, ez a sulimenza kínálatának fárasztó íze helyett a bármit elfogadó tenyerek néma tátogása. Ezek életszekvenciák, egymás fénymásolatát kergetjük, üldözőink vagyunk és üldözötteink, ma lánctalpak hűvöse, holnap kartondobozból hajtott takaró. Ezek mi vagyunk és ezek ők, könnyen felcserélhető, törékeny távlatok. Mindenki a maga poklát, mindenki a maga megváltóját hazudja el. Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészettudományi karán végezte Piliscsabán. Újságíróként, kulturális programszervezőként és kommunikációs szakemberként dolgozott. Első kötete Utasok címmel 2019-ben látott napvilágot, második Üvegidő című kötete 2021-ben, Visszhangok című harmadik kötete pedig 2022-ben jelent meg.