Frontvonal mögé húzódunk, / hátulról figyeljük, ami még hátra van. / Ezek az utolsó pillanatok / az utolsó nagy széthullás előtt, / mielőtt minden felfordulna és mielőtt / mindenki lépne hátrafelé párat.

A gerinc Kivételesen kezdjünk mindent éjszaka. Ne aggódj, anyád így is csalódott benned elégszer, nem fogja érdekelni a ruhád füstszaga. Ilyen ez a város. Háromszáz forintos repoharakból szürcsöli a gerincvelőd. Ezt tette veled, eszedbe ne jusson magadat okolni bármiért. Elvesztél. Ne sírj, azok az idők nem jönnek vissza amikor egy ölelés is cél tudott lenni ismerkedésnél. Ne sírj, inkább szeresd meg az összes idegen éjjeliszekrényt az összes idegen ágy mellett az összes idegen szobában az összes idegen lakásban az összes idegen utcában. És szeresd, hogy ismerős lesz minden idegen. Kihagyott erkölcs Postcoital dysphoria. (Így mondják latinul, amikor a kishalál után az ember lelkét befalcolja a nagyhalál. A vérkeringés élénk, a tudat nem, a test bárcsak ne lenne az. Ilyenkor a legjobb hanyatt feküdni, mintha már a sírba. A nagyhalál a szép, a kishalál a jó, de a fiatalságnak még egyik sem való. Utólag meg lehet bánni minden kihagyott erkölcstanórát, de az apró gyilkosságokból többet tanultam, mint bármi másból. Erről a másról jobb lenne többet tudni. Pardon, ilyenkor gondolok mindenfélét, csapongok mindenfelé. Biztos azért, mert fáj, hogy már nincs póráz a nyakamon és hogy még nincsen rajta kötél. Nem ér semmit a gondolat. Azt is jobb zárójelbe tenni, ami lényeges.) Még hátra Még hátrafelé is lépek párat, a kedvedért leküzdöm önmagam. Frontvonal mögé húzódunk, hátulról figyeljük, ami még hátra van. Ezek az utolsó pillanatok az utolsó nagy széthullás előtt, mielőtt minden felfordulna és mielőtt mindenki lépne hátrafelé párat. Csönd lesz. Elpárolog a frontvonal, frontin-nyugalomba szívódik az otthon. Újra hazatalálok. Kávét iszunk a régi konyhában. Maradjunk itt, higgyük el, hogy nem voltunk a fronton, hogy megcsalhatjuk a régi házat. A kedvedért még hátrafelé is lépek párat.