ágyba be / lábak össze / keverve tudatosan // kék fény / szűrődik be / függönyök véknyak // lappangó vágyak / remények laposak / ingatag viszonyok

Faltól bőrig Arcom feszül Belül nagyobb a nyomás Tágulnak a hajszálerek Hangszálaimban merednek a hangzók Szemeim tejszín-fehérje remeg Könnyes fájdalmak törnek elő Mint a felettünk lévő lakás kádjából a fürdővíz Falcsönd, csőrezonancia Mintha a szobánkat apró csövek tucatjai tartanák Semmiből indul a jeges emlékfolyam Faltól bőrig áztat A cipők, papucsok életre kelnek (el kéne utalni a NAV-nak az egészségügyi szolgáltatási járulékot) Emelkedik a földön felejtett farmer Pamut zokni elromlott villogó gyerekcipő Már derékig ér a víz Eléri az íróasztalt és a kamaszkort Szekrények, polcok mozdulnak Ázik a földön felejtett csúzli Húsvéti várakozás a rokonokra Indián regények esnek a polcról Lapjaikkal úsznak Végül eléri a számat A nyári szünet első napjának reggele Az iskolakezdés előtti utolsó Augusztusi nap már a hajamat mossa Együtt úszom a szobámmal A szennyesekkel könyvlapokkal, Téli sötét reggelekkel Teletömött Ikarusz busszal Aztán a víz belekap a vezetékekbe A fények kialusznak Anya lekapcsolta a villanyt A többit holnap megbeszéljük. Kötelékek alól tekerős cigit szívsz egyetemről álmodsz kordbársony táskát hordasz kekszet veszel félbehagytál választ írni, viszonozni a bennem pislákoló tüske-szilánk zsibbasztva nyomja oldalam feneketlen kíváncsiság karcolja is a bűntudatom szeretni így már csak csalássál lassan elcsalt évek szabad szombatok végtelen vasárnappá vedletten egyszerre villannak álmomból szivárognak estéken át összetapadva csak a vagy-vagy van meg az éppen-szombatok Hárman hevertek egy fiú két lány egy ágy ágyba be lábak össze keverve tudatosan kék fény szűrődik be függönyök véknyak lappangó vágyak remények laposak ingatag viszonyok kezed át kezembe jött viszonyok egyenesek távolság csökken hőfok emelkedik pulzus magas harmadik túloldalt mintha felettes énünk össze

Rivers of Babylon_szerkesztett

‘Nézzük meg a műtermemet!’ De kávét már ne igyunk, meggyőztél. Te leszel a most felköltözött unokatesóm Debrecenből. Kicsit egyszerűbb lesz elmagyarázni ezt a tudja a faszom milyen generációs ismerkedést az Rákóczi téren, ha találkoznánk egy ismerőssel.

Kicsit késel, addig felmérem a placcot. Megérkezel, nincs akkora melled, mint a képeken.

Igyekszem elkerülni a ‘még sulizol?’ kérdéseket, mégis háereset játszom. Szóval bátyád káoszkodott, de szeretitek egymást. Próbálom lassabban inni a második fröccsömet, mint te az elsőt. (meg kell nézni, mi a határideje a kétfarkús pályázatnak) Nem illik a kezedbe a Marlboro, mégis sokat cigizel.

Az asszociációs láncokat megtörve te is faggatni kezdesz már a műteremben. Saját zenét hallgatunk, informatív kérdések gyűrűjében véletlenül leesik a hamud. Jólfésülten, hümmögve hátradőlhetnénk a csővázas alumínium széken és mondhatnánk, hogy akkor lassan induljunk. És te azt hinnéd, hogy milyen jót beszélgettünk.

Aztán nagy esők jöttek, be kellett hajtani az ablakokat, és én akkor kerültem az este folyamán a legközelebb hozzád, mikor becsuktam az ablakot a hátad fölött. Csak nem mehetünk ilyen gyáván haza! Végső soron mégiscsak fiúk, lányok vagyunk. Jobb lenne, ha ezt nem felejtettük volna el eleve. De ha már ilyen háeres a mi ismerkedésünk, akkor ezt is muszáj kimondani. Tetszett neked, mégis ugyanilyen mozdulatlanul ültünk tovább. Majd hangosabbra vettem a zenét. Persze, hogy nem ismered a Boney M.-et. Ledobtam a szandált és mezítláb ruppótlanul táncolni kezdtem neked.

Te is felálltál, hasad megint kint. Ajánlatot tettem, hogy mi lenne, ha te szednél fel most, hogy ne kelljen megint hosszasan néznünk egymást.

Végül csak összeharaptunk, viszont mikorra elkezdtük volna élvezni, eljött az a pont, amit már sokszor említettél, hogy lesz egy ilyen, mikor neked menned kell.