Mozgó pont vagy a térképen. A huszonkilences buszon lehetsz, / gyorsan haladsz. Én a mekiben ülök. Krumplikból építek várat.

budai ablakok, télen Talán a várakozás, ami, mint mindig, most is belülről fakad. Azt tudtad, hogy a Tisza is egy piciny forrásból ered? Mint minden folyó. Megint rácsodálkozom az ablaküvegre, a saját arcomra: születésem óta csak öregszem. Érdes a bőröm, és a sok én is szeretlektől száraz a nyelvem. Mert igaz, beleférne még egy kör. De őszintén, nem akarom. Gyöngyözik a térben a soft techno, egészen addig, amíg a test mozog, minden más: felesleg. A másodikon laksz. Ez is ugyanolyan este, mint bármelyik. Ledobod a blúzod, a hajadat hátrakötöd. Nézem az ablakon megjelenő képmásodat, a fényeket Buda felett. Órákkal később eszembe jut, hogy minden ugyanolyan. Nosztalgia sincs, hogy legalább vágyakozhassunk. Dear Milena! Szerelemből egymásnak esni, bakancslistánk második pontja. Lerángatni egymásról a ruhákat, meztelenül rohangálni a hideg folyosón. Aztán egy ikeás lepedőn, törökülésben, félretolni a sakktáblát, bámulni a másik ajkát, mint valami megható filmben legyen a Pride and Prejudice. Mozgó pont vagy a térképen. A huszonkilences buszon lehetsz, gyorsan haladsz. Én a mekiben ülök. Krumplikból építek várat. Félkör alakú dolgozószoba. Csupa függöny, dohányszag. A Böszörményi útra néz. Százéves kanapék állnak a nappaliban, a posztó, mint nagyapa keze, roskatag. A temetőben találtunk újra egymásra, te úgy mondanád „I love you more” – ezen nem vesztünk össze. Hazafelé a buszon megfogtad a kezem. Lehetőség a visszazökkenésre. glamour didergő karok között forró mellkas. libabőrtől érdes melleken puha mellbimbók. már régóta el akarom mondani neked, hogy olyan vagy, mint a Möbius-szalag: egyetlen oldalad látom. csak nyaktól lefelé létezel. még nincs tél, de már látszik a lélegzet. zúgó vagonként süvítesz egy elhasznált sínpályán. nagyokat ásítasz, karod az égnek mered – szeretnék emlékezni rád, hogy elmondhassam: a kék szem valójában nem egy genetikai hiba, csupán a fény furcsa szóródásának eredménye. kisvilág „Esténként tégy majd búra alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem...” Temérdek út vezet ki a városból. Egyiket sem ismerjük. Levelekkel tarkított betonlapokon egyensúlyozunk. Alattunk a föld most is instabil. Télbe zárnak a bérházak, visszhangjuk, akár a rózsára tett burok: beborít. Harapjuk a szmogot és a taxiból kiabáló spanyolok kiáltásait. Hidegbe lépünk, egy kivilágítatlan alagsorba. Elvegyülünk az alterlányok közt, egyre beljebb, utcáról pincébe, pincéből emberekbe, emberekből fülkagylót szaggató ritmusok közé. * „Vaszi, várj, állj meg!” Régóta nem kellett remegő kezeket nyugtatnom, a szív poros kamráihoz közel. Egy megölt indulat után, végre, az üveg alatt fellélegezhetek. Más azt mondaná: „Vaszi, bolond vagy! Mi van neked a fejedben?”. Kelenföld, Můstek, Colli Albani, Széll Kálmán tér. A város szennyvízcsatornái, egy üvegbúra alatt. * Villamosról lelépsz, buszon megmutatod a bérleted, leszállsz. Az üvegszerű felhőket nézed. Kulcsaidért nyúlsz, nyílik a fakapu. Az ágyadra ülsz, merev testtartásod, mint álmaimban egy kutyáé. Szimatolsz. Egymáson maradt a szagunk. Kár lenne lemosni. Nyarak helyett Nyugodt kertvárosban ébredsz, lomhán mozognak karjaid, mint a lombkoronán átszűrődő napsugarak. Elfelejtett nyarak emlékét idézed vissza, sörhabtól átázott testekét, tartozékokat. Azóta fojtogat, mint amikor túl magas a páratartalom és a lélegzet, túl nagy falat, megakad torkodon. Felülsz és vársz. Minden este. Vársz arra, hogy valaki lehúzza rólad a pólód, kikapcsolja a melltartód kopott pántját, teát főzzön és becsukja utánad az ajtót. Itt nem dőlnek rád a gyárak, nem szorítják a nyakad többemeletes panelházak. Esténként csak a fényszennyezés látszik, milliókba tört cserepek. A hátad mutatod nekem, hagyod, mint amikor a villamos kanyarodik, hogy a sikátorok falainál is közelebb legyek. Lapockáid közé fúrom a fejem, de még innen sem látszanak a csillagok. Zsigmond Soma 2004-ben született Szegeden. Budapest külvárosaiban él, jelenleg a Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős tanulója. Az Új Forrásban jelentek meg versei.